Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Gondos Ernő: A "Gondolat"-ról
ricz Zsigmond, és József Attila jelentőségét sem értenénk eléggé, ha csak a Nagyon fáj kötet méltatásából kellene felmérnünk. Pedig Móricz 1935- ben jelentette meg a Boldog embert,127 128 a népi realizmusnak ezt a remekét. 1936-ban születik a Betyár és egy sor Csibe-írás. Mindezeknek nincs visszhangjuk a Gondolatban. De van egy izgalmas elbeszélés (címe Elszámolás)12& „Géza bácsiról” (akiben nem nehéz felismerni Móricz Zsigmondot). A szerző, Világ Miklós, egy közös útjukat írja le, melynek elején Géza bácsi kicsit tüntet a szegénynép közötti otthonosságával. Mintha túlságosan nyugodt volna, s egy uradalmi elszámolás, a maga brutalitásával felzaklatja. Ez a novellává kerekedő, kitűnő riport, figyelmeztető volt, s mint ilyen, azt hiszem, telitalálat. De fonák dolog, hogy ennek kritikai hangsúlyát nem deríti fel egyetlen más írás sem a lapban Móricz Zsigmondról. József Attilának — mint említettük már — az induló új Gondolat első számában megjelent egy verse, A Város peremén, majd Bálint György ír méltányoló hangú kritikát a Nagyon /<y-kötetről. Vértes György József Attila tanulmányában129 — úgy hiszem — ezek jelentőségét túlhangsúlyozza. A költő ebben az időben a lelki roncsolódás ellen küzdve nagy alkotóperiódusában élt. 1936 —37-ben írja A Dunánált, a Levegőt, a Thomas Mann üdvözlését, az Ars poétikát, a Hazámat, a Flóra-ciklust, hogy csak a legjelentősebbeket emeljük ki. Bizonyos, hogy lírájának ezt az új fellendülését a kommunista mozgalomból kiáradó friss, termékenyítő szellemiség is táplálta. De Vértes nem ezt, hanem azt hangsúlyozza, hogy ő ebben az időben rendszeres, szervezeti kapcsolatot tartott József Attilával, egyeztették a két folyóirat laptervét stb. Nehezen érthető így, hogy az egyetlen harmadközlésen kívül egy sor sem jelent meg tőle a Gondolatban. Mégis az igazságos elemzés saját körülményei között mérlegeli a jelenségeket. Ehhez fontos tudni, hogy a Gondolat József Attila- és Móricz Zsigmondképe (a riportra gondolok) a korabeli kritikában, beleértve a kommunista kritikát is — fogyatékosságaival együtt is méltányos volt, és nem rombolt, hanem épített. Számításba kell venni azt is, hogy a rendkívül nehéz körülmények között dolgozó pártban az irodalompolitika esztétikai megalapozása csak lassan fejlődhetett. De van ilyen törekvés. A folyóirat közli Aragon tanulmányának részletét (Realizmus a regényirodalomban) .13° Az 1936. évi 3-as szám közli az írást, s csillag alatt vitára bíztat. Célja, hogy „rávilágítson azokra a szakadékokra, amelyek az irodalmat az élettől elválasztják” — olvassuk a szerkesztőségi megjegyzésben. Aragon írásában vitába száll azokkal, akik a regény költött jellegét szembeállítják a valósággal,131 s hangsúlyozza, hogy a költöttség nem a valóságtól való eltávolodást kell szolgálja — ellenkezőleg, az élet, a valóság tendenciáinak mélyebb megértését és felmutatását. A költöttség a regénynek nem egyedüli meghatározója — 127 Móricz Zsigmond: Boldog ember. Bp. 1936; Móricz Zsigmond: Komor ló. (Elbeszélések) Bp. 1936.; Bál. Bp. 1936. Betyár. Bp. 1937. (1936); Móricz-bemutató is volt a két év alatt. 128 G 1936. 8. sz. 433. 129 L.: 4. j. 130 G 1936. 3. sz. 195. 131 Vö. Szerb Antal: Hétköznapok és csodák c. műve problematikájával. 30* 467