Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Koczkás Sándor: Bálint György (1906-1943)
támadta azt. Maga is hirdeti, hogy a ,,felháborodás”-hoz „elvi alap kell, sőt bizonyos fokig elméleti alap”. „Nincs magas rendű felháborodás elmélet nélkül.”68 Az azonos kor valóságából merített élményeken túl a közös marxista szemlélet, a kialakuló szocialista magatartás is magyarázza azokat a feltűnő művészi megfeleléseket, amelyekkel a korszak néhány jelentős alkotójának műveiben találkozhatunk. Bálint írásaiban különben is szembetűnő az asszociációk bizonyos visszatérő következetessége és eredendően szocialista töltése.69 Asszociációnak és motívumainak egy része érdekes módon érintkezik néhány kortársának valóság-ábrázolásával. Bizonyos termékeny, szellemi „hajszálcsövesség” kapcsolja össze például Bálintot József Attilával és Radnóti Miklóssal a rend és a szabadság fogalmának azonos tartalmi és indulatú használatában. A részletes elemzés, az alaposabb filológiai ellenőrzés az ilyen bensőséges összefüggéseknek többszörös vonulatait derítheti majd fel. A nyíltabb, kézenfekvőbb példáknak is egész láncolatára utalhatunk azonban. így például Bálint Eső című prózája József Attila Esik című versének újszerű változata, amelyre különben a versből vett egysornyi mottó is utal.70 S nem nehéz a közös ihletésre ráismerni a József Attila-i Akácokhoz és a bálinti Az elmélet dicsérete soraiban. Mindkettőben a forradalmi meggyőző munka, a tömegek öntudatosításának nehéz történelmi folyamata a „tárgy”, s mindkettőben hasonló jelképességgel elevenedik meg a „probléma”. „Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa?” — kérdezik József Attila „ákácai” s így jellemzik e „keserülő” „marxi munkát”: Recseg az ég odvas falunkba', csikorogva hordja halomba tört águnkat, csörög a lombja, — de meleg földet fogunk föld alatt.71 S rokon szimbolikával így ír minderről Bálint: „Az elmélet a nagy vigasztaló és útmutató egy szerencsétlen és zavaros gyakorlatú korban. Nem lehet elvenni vagy megsemmisíteni, és nem lehet elrontani vagy megvesztegetni..............Mert nem baj, hogy levágták a fa koronáját, amíg épségben és szigorúan áll helyén a törzs. Gyökerei mélyen fúródnak a földbe, melyet az aszfalt csak eltakar. Csendben és szívósan dolgozzák fel a föld erejét a szürke fatörzsek. Jövőre vagy két év múlva megint lesz águk, lombjuk, viráguk, gyümölcsük. Az egész csak idő kérdéseés az elméleté.”72 De ugyanígy felismerhető a szoros gondolati és indulati rokonság a Tréfás cikk az erkölcsökről című kis szatíra és Nagy Lajos Razzia című novellája között.73 Már távolabbi összefüggés kapcsolja össze a Tájképet és 68 Intelmek kezdő felháborodókhoz. = A toronyőr I. 690. 69 L. ehhez bővebben Ferenczi László említett tanulmányát. Kortárs, 1961. 6. sz. 926 — 30. 70 Eső (Líra). = A toronyőr I. 442—44. — Esik [a két azonos című vers közül az „Állok, lábamnál tócsa nő” kezdetű]. = József Attila Összes Müvei. [A továbbiakban: JAÖMj Bp. 1952. II. 9. — A mottóként idézett sor: „Esik, esik, hisz az a dolga”. 71 Akácokhoz. = JAÖM II. 16. 72 Az elmélet dicsérete. = A toronyőr I. 693—94. 73 Tréfás cikk az erkölcsökről. = Uo. I. 460—63. — Razzia. = Nagy Lajos Válogatott elbeszélések. Bp. (1956.) II. 5—11. 491