Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
Воков László: JÓZSEF ATTILA BECSBEN Szeged—Budapest— Bécs— Párizs: a fiatal költő útjának évenként váltott állomásai a húszas években többet jelentenek utazásnál és földrajzi neveknél. A hazai nyomorúsághoz képest a másik kettő a modern európaiság horizontját jelzi. Ha figyelemmel akarjuk kísérni, mint emelkedik József Attila költészete egyetemes jelentőségre, hogyan válik magyarsága európai távlatúvá, lázadó indulata lelkében átélt szocializmussá, nem mellőzhetjük a bécsi s párizsi évek tapasztalatait. Emberi, politikai, esztétikai értékek vajúdtak abban az évtizedben, egyénileg is a készülődés éveit élte, az élmény szinte fontosabb még, mint amit művé érlel belőle. Talán ezért esik nagyobb hangsúly a körülményekre, a hatásokra ebben a tanulmányban. A diák emigráns 1925 nyarán már Párizsba készült, csak kényszerűségből jutott Bécsbe. Elhatározásában nemcsak a világlátás ifjú vágya munkált, hanem az ellenforradalmi rendszerből való menekülés szándéka is. A Lázadó Krisztus pere több mint egy esztendeig fenyegette börtönbüntetéssel. Alig érkezett meg a Kúria felmentő ítélete, máris újabb összeütközés döbbentette meg, az ismeretes Horger-affér, amelyből joggal látta, hogy az ellenforradalom tudományos képviselői legtisztább költői törekvéseit is gáncsolják, sőt egzisztenciális terveit is fenyegetik. Ebben az időben írt versei csalódást, elkeseredettséget fejeznek ki: „győzni olyan szép, mint a virág,/de én most céltalan lődörgők”; úgy érzi, szava „végtelen hideg világban kereng”. A korábbi szabadversek bizakodó aktivizmusát is levertség váltja fel: „nincsen szavunk, amit kimondhatnánk, elhamvadt maradék álmunk, csak a gyilkosok sötét reményei világítanak még. A butaság expresszvonaton robog előttünk, minden madarunk szárny aszegett.” Az egészséges fiatal lélek hamar kiheverné a Horger-ügyet s a nyomában járó letörtséget. Elvégzi magában, hogy a szegedi egyetemre nem megy vissza többé, még május végén Budapestre utazik s itt hasonló gondolkozású fiatalok társaságába jut.1 Az előbb idézett versek mellett már bizakodóbbakat is olvashatunk: „erősödik az ág alattam, erősödöm én is a világon”; az Anyám meghalt kezdetű szabadversében feltűnik az elvont képek közti szociális követelés s az alig rejtett forradalmi szimbólum: „De jobb ebédet akarunk, hogy jobbak legyünk, több pár cipőt az ágyunk mellé, 1 Vö. Péter László: József Attila Szegeden. It 1966. 160. 6 81