Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
hogy többek legyünk. A híd lassan kijön a ködből, a túlparton szuronyok állnak — itt az olló, ott pedig a szövendő szövet — mire várunk?” Aligha tévedünk, amikor az ilyenfajta érzések kiváltó motívumát a forradalmi munkásmozgalom 1925-ös fellendülésében is keressük. „Ebben az időszakban megérett a helyzet a legális és illegális pártmunka magasabb színvonalú összekapcsolására, egy legálisan működő, de a kommunisták álta vezetett szervezet létrehozására. Ily módon alakult meg 1925 áprilisábaln az MSZMP. Tagsága és kezdetben vezetőinek egy része is szociáldemokrata volt, de baloldaliak, olyanok, akik harcolni akartak a munkásosztály és a dolgozó parasztság érdekeiért. Az MSZMP az összes többi legális lehetőséggel szemben komoly előnyökkel rendelkezett: olyan szervezet volt, amely közvetlenül, szervezetileg is a Kommunista Párt irányítása alatt állt, természetesen nem automatikusan. . . Az MSZMP sorába nem kommunista, de osztálybarcos baloldab munkások és egyéb dolgozók is kerültek.”2 József Attila 1924 óta tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak. A szegedi alsóvárosi pártszervezetben 1925 tavaszán előadásokat is tartott.3 Minden bizonnyal 1925 nyarán, Pesten került kapcsolatba az MSZMP-vel; Fábry Zoltánhoz írt levelében maga állítja, hogy tagja volt a Vági-pártnak.4 Természetesen mint a párt sok más tagja, József Attila sem volt kommunista, később mint „ideális anarchista kezdeti korszakát” említi ezeket az éveket. Az illegális mozgalommal való kapcsolatát fűzte szorosabbra a Rákosi Mátyással való találkozás is, amelynek tényét az utóbbi időben kétségbevonták.5 Rákosi Mátyás a KMP Bécsben megtartott kongresszusa után, szeptember 7-én tért haza, hogy az illegális párt központi irányítását megszervezze. A kongresszuson együtt volt Alpári Gyulával, aki a záróülés után Marseilles-be utazott a II. Internacionálé kongresszusára, az MSZMP két delegátusával.6 Mivel Alpári Gyula unokatestvére Makai Ödönnek, bizonyára ő ajánlotta megbízható lakásnak a Lovag utcait, így szállhatott meg Rákosi Mátyás szeptember 7-e és 22-e közt József Attila sógorának lakásán. Bizonyára nem több, mint egy-két ízben, hiszen a szigorú konspirációs szabályok nem engedték meg, hogy egy ismert forradalmár huzamosabb ideig tartózkodjék egy helyen. Elképzelhető, hogy az érdeklődő fiatal költő milyen szívesen beszélgetett a nagy tájékozottságé, biztos ítéletű vendéggel, még akkor is, ha nem tudta pontosan, kivel áll szemben. „Attila elválhatatlan kísérőm volt az illegalitásban — emlékezett vissza Rákosi Mátyás. — Elvtársaim sokszor már azt hitték, hogy egy ifjú detektív jár-kél a nyomomban. Kísért, jött velem, elmondotta minden versét, kikérte tanácsomat, felsorolta kételyeit, tudni akart mindent, olyan volt, mint a szivacs, mohón szívott magába minden szót. 2 A magyar munkásmozgalom története 1867 —1946. Bp. 1961 — 62. 149. 3 Péter László: I. m. 167. 4 József Attila Összes Müvei. III. Sajtó alá rendezte: Szabolcsi Miklós (a továbbiakban: JAÖM). Bp. 1958. 446. 6Vö. Komlós Aladár: Emlékezés József Attilára. = József Attüa Emlékkönyv (a továbbiakban: EK). Bp. 1957v 211. 6 Alpári Gyula: Válogatott írásai. Válogatta és bevezette Aranyossi Magda. Bp. 1960. 35. 82