Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
Nagyon a szívemhez nőtt ragaszkodásával meg az okosságával. Annyira ragaszkodott hozzám, hogy néha magam voltam kénytelen szólni neki, hogy hagyjon magamra.”7 A nyilatkozat néhány túlzó megállapítása ellenére is hitelesnek látszik,8 s ezen kívül két vers is bizonyítja a találkozást: a Nagy városokról beszélt a messzi vándor és A nagy városokat kezdetűek. Különösen az első mutatja, hogy József Attila a Szovjetunió viszonyai felől is kérdezősködött. (A katonák se hordanak puskát, hanem nagy tereken muzsikálnak ... S olvashatni a gyönyörű könyveket, akkora nagy a világosság . . .) A Horthy-rendszer a forradalmi munkásmozgalom fellendülésére erős rendőrterrorral válaszolt. Betiltották az MSZMP egyre nagyobb tömeget megmozgató gyűléseit, szeptember 22-én letartóztatták Rákosi Mátyást, őryt, Gőgöst, Hámán Katót és Vas Zoltánt s még ugyanaznap éjjel negyvenöt kommunistát a Vági-pártból.9 A szeptember 25-i lapok szerint a rendőrség már tudta, kik vettek részt a KMP bécsi kongresszusán, mikor lépte át Rákosi Mátyás a határt, milyen körülmények között lakott Budapesten. Letartóztatták Balogh Lászlót, aki Kun Béla személyi titkára volt a Tanácsköztársaság idején, sokáig nyomoztak azután is, részt vett-e Kun Béla a KMP kongresszusán. Titokban detektívet küldtek Becsbe, Landler Jenő lakásán az osztrák hatóságok házkutatást tartottak.10 József Attila elborzadva figyelte a Horthy-rendőrség terrorját, de a maga módján azonnal segítségére sietett a letartóztatott kommunistáknak.11 A Fábry Zoltánhoz írt levél szerint Rákosi Mátyás nővérével és Vas Zoltán édesanyjával volt kapcsolatban, József Attila maga hordta be a fogházba, a vizsgálati fogság első napjaiban az ennivalót. A letartóztatások azonban folytatódtak. Szeptember 23-án Rákospalotán elfogták a Vági-párt „póttrojkáját”.12 A következő napokban olyan baloldaliakat is lefogtak, akiket a főtárgyalás után kénytelenek voltak szabadon engedni, mert vagy nem tudtak rájuk bizonyítani semmit, vagy büntetésüket a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vették. így tartóztatták le többek közt Hajdú Henriket, akit József Attila még a Kékmadár folyóirat köréből ismert; Palotás Imrét, Huber Istvánt, Both Bélát, Pápa Józsefet, akikkel szintén kapcsolatban lehetett.13 Hidas Antal még ki tudott utazni Bécsbe, a letartóztatás elől.14 József Attila tehát valóban nem tudhatta, nem tűnik-e fel a detektívek valamelyikének az ő személye is, nem jut-e — bár minden jogos indok nélkül — letartóztatott barátai sorsára. Valószínűleg ezért ült fel, harminc 7 József Jolán: Rákosi Mátyás József Attiláról. Szabad Nép, 1949. máj. 16. Rákosi megnyilatkozását nem lehet kritikátlanul átvenni. Az illegalitás viszonyai között alig lehetett a költő az illegális pártmunkás „elválhatatlan kísérője”. 8 A következő részlet kevésbé valószínűnek tetszik: „Soha nem felejtettem el Attilát. Ameddig lehetett még a börtönből is figyelemmel kísértem. Amikor kiment Párizsba, 1926-ban, a börtönből hívtam fel rá a L’Humanité szerkesztőinek figyelmét. Azokat a verseit is ismertem, amelyek aztán a lapban megjelentek.” — Az Humanité-ben állítólag megjelent versei még nem kerültek elő. 9 Pesti Napló, 1926. szept. 24. 10 Uo. 1926. szept. 26. 11 JAÖM III. 446. 12 Pesti Napló, 1925. szept. 26. 13 Népszava, 1926. aug. 3. 14 Űj írás, 1963. aug. 968. 6* 83