Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
lehetőséget adott az európai tudomány megismerésére. A Collegium a magyar főiskolákon végzett, már szaktudományos munkásságot kifejtő vagy felsőbb évfolyamú hallgatóknak adott alkalmat a továbbképzésre és a kutatómunkára, közvetlen kapcsolatot biztosítva a nyugati szaktudományokkal és kultúrával.35 A Museum utcai szép barokk épület hosszú ideig a bécsi magyar testőrség palotája volt, az első világháború után részben lakóházul szolgált, részben különböző magyar állami hivatalokat helyeztek el benne, így 1921- ben a Bécsi Magyar Történeti Intézetet. Az épület abban az időben a volt testőralap tulajdonaként a kormányzósági gazdasági iroda kezelésében állott. Ezt az épületet szemelte ki Klebelsberg a Collegium céljára is, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kezelésében. Az 1924 őszén megnyílt Collegium a második évben már harminc ösztöndíjasnak nyújtott otthont.36 A hatalmas palota száznyolcvan helyiségének csak kis része szolgált magyar tudományos célokat. Az utcára és a kerti frontra nyíló félemeleti részben tizennyolc szoba állt a Bécsi Magyar Történeti Intézet rendelkezésére, amelynek vezetője, dr. Károlyi Árpád egy évtizedig a bécsi levéltárat is igazgatta. Az emeleti részben helyezkedett el a Collegium Hungaricum. Mint különálló intézmény működött az épületben a főiskolai hallgatók egyesülete,37 amelynek olvasótermét, klubhelyiségeit az ösztöndíjasokon kívül mások is látogatták. A Collegium ösztöndíjasa volt ugyanebben az évben a „konzervatív és szigorúan kritikus tanár”, Tettamanti Béla is, akit József Attila még Makóról, az önképzőkörből ismert s aki bizalmába és szeretetébe fogadta a fiatal költőt. Minden bizonnyal az ő ismeretsége révén járt be a „bécsi magyar akadémikusok” klubhelyiségébe. Keresztury Dezső úgy emlékszik, hogy az olvasóteremben, folyóiratok, hírlapok rendezgetése közben látta először József Attilát.38 így került be — valószínűleg a gondnok révén — József Attila a Collegiumba, nem ösztöndíjasnak, hanem takarítónak. Munkájáért havi negyven schillinget kapott.39 ,,Nyolc-tíz helyiséget kellett felsöpörnie — írja Sándor Pál —, bútorokat portól törölgetnie, csak azért, hogy esténként a konyhában a maradék ételt megkaphassa és egy félreeső zugban legyen hol fejét lehajtania.”40 Képzeljük el, amint reggeli foglalatosság közben kipillant az ablakon: repülőgépet lát, pilótát. Az a magasba lendül, ő pedig por és szemét közt dolgozik. Heves a kontraszt, mert vers születik belőle, mégha szenvtelenséggel próbálja is kompenzálni a maga nyomorát: Csinos mesterség a tiéd, de az enyém is. Szijjas nyergedben hátradülsz, nézed, hogy a föld elfordul kelet felé én meg hosszú seprűvel takarítom az egyesület poros termeit, tagok se nyitják ilyenkor erős lökéssel sarkig az ajtót, 35 Lábán Antal: A Bécsi Collegium Hungarieum. Bp. 1928. 11. 36 Uo. 37 Kunszery Gyula: József Attila ismeretlen verskéziratai. It 1960. 23. 38 Tettamanti Béla: Emlékezés József Attilára. ItK 1955. 198. — és Keresztury Dezső szíves szóbeli közlése. 39 A Hét, 1928. máj. 4. 10 Sándor Pál: Emlékeim József Attiláról. = EK 312. 89