Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Meghallói a Törvényeknek. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. III. - Irodalom - szocializmus 3. (Budapest, 1973)
Kovács Győző: Fábry Zoltán és az expresszionizmus
ségesnek bizonyult, nehogy bármilyen résziét kimaradjon. A borzalom elemzése ily módon a háború elleni gyűlölet részletes kifejtéséhez segítette hozzá”.® Természetesen mi most elsősorban az 1920-as években jelentkező, a forradalmak után, mintegy azok utórezgéseként felerősödő, erős szociális és szocialista tendenciával is áthatott expresszionizmusra irányítjuk a figyelmet.6 7 Azért, hogy minél plasztikusaidban álljon előttünk ez expresszionizmusnak (a szociális és szocialista tendenciákkal átitatott expresszionizmusnak), s annak nyomán Fábry Zoltán korai pályaszakaszának legszembetűnőbb vonása: a háborúellenesség. 2. Nem kortársaival szembeállítva mondjuk, hanem inkább Fábry Zoltán törekvéseinek lényegére mutatva: Fábry Zoltánt az expresszionizmus a változni és változtatni programhoz, annak meghirdetéséhez és vállalásához segítette hozzá. E változás, illetve változtatás az új társadalmi és erkölcsi rend kialakítását tűzte ki céljául. Ennek érdekében, ennek szolgálatában alakította ki az új írói és emberi — elsősorban erkölcsi indítású — magatartást. Fábry Zoltán pályája éppenséggel azt igazolja: az író útját az expresszionizmus, az „izmus” éppenséggel nem térítette a dekadencia útjára, s nem is terelte holmi antirealista talajra.8 A csehszlovákiai magyar irodalom fejlődése és története az 1928-as években, Földes Sándor, Forbáth Imre, Győry Dezső lírája, Fábry Zoltán korai publicisztikája azt bizonyítják: az avantgardizmus, az expresszionizmus a szociális és szocialista valóság megtalálásához, megragadásához segítette őket.9 Nagyon tanulságos ily szempontból figyelembe venni Fábry Zoltánnak egyik, 1926-ból keletkezett írását, melyet Földes Sándor új könyveiről írt. Expresszionista és szociális igényű tendenciák, a realizmus első határozott jelei körvonalazódnak ebben az írásban, és — keverednek is. „Földes Sándor új könyvei nem versek ... Sem dráma, sem novella, de az egyforma lényeg: emberi írás mint tett, mint útmutató lendület ... A Földes-írások pedig a ma talajából hajtanak a jövőbe. Épp ez az erejük, értékük és igazságuk: a való talaj, 6 Mario de Micheli: Az avantgardizmus. 2. kiad. Bp. 1969. 121 — 125. — Az utóbbi időben — önálló tanulmányokban és gyűjteményes kötetekben — előtérbe került az avantgardizmus; gyorsan bővülő irodalma van. Bernáth Aurél, Bori Imre, Czine Mihály, Illés László, Kassák Lajos (Pán Imrével együtt), Király István, Koczogh Ákos, Komlós Aladár, Krammer Jenő, Lukács György, Micheli, Nagy Péter, Révai József, Szabolcsi Miklós, Szigeti József, Varga Rózsa, Zsilka Tibor, illetve Csanda Sándor, Turczel Lajos írásaira utalunk. 7 Czine Mihály hívja fel a figyelmet arra, hogy „a magyar kortársak expresszionizmusában az indulattal telített expresszionizmus talán a legszembetűnőbb”. Czine M.: A magyar avantgarde. Jelenkor, 1969. 4. sz. 325. 8 Analógiaként csupán felhívjuk a figyelmet Révai József utolsó József Attila-írására, amelynek egyik fejezete foglalkozik József Attila és az avantgarde kapcsolatával. = Válogatott irodalmi tanulmányok. 2. kiad. Bp. 1968. 334—338. 9 Ld. Csanda Sándor és Varga Rózsa tanulmányait Földes Sándorról (Első nemzedék), illetve Forbáth Imréről (ItK 1965. 2. sz.) — Botka Ferenc abban a bevezetőben, amelyet a Kassai Munkás c. dokumentumkötet elé írt, megjegyzi, hogy „Földes lírájának ez a koncepciója — ti. az Ember, emberközpontúság — közeli rokona, majdnem azt mondhatnánk költői változata Fábry Zoltán publicisztikájának. A húszas évek közepén Fábry is az emberség, az Ember nevében üzent hadat a polgári társadalom sötét erőinek; művészi ideálját maga nevezi találóan »emberirodalomnak«.” Kassai Munkás. Bp. 1969. 93. 8* 115