Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Meghallói a Törvényeknek. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. III. - Irodalom - szocializmus 3. (Budapest, 1973)
Varga Rózsa: A Magyar Nap c. napilap az antifasiszta népfrontpolitika szolgálatában
magyar piktor nem volt Európa legnagyobb festője. De mégis: hozzá hasonlót, aki korszerű mondanivalóját ily korszerű formába tudta volna foglalni, aki annyira a parasztok és munkások festője tudott volna lenni, mint ő, nem találni sem Prága magas kultúrájú szürrealistái között, sem Párizs nagy skálájú festővárosában.” A regényirodalomban, drámában nem talált semmi kimagaslóan újat, az előrelépést a lírában „Erdélyi, Illyés, József Attila s a még fiatalabbak közül Zelk, Kis Ferenc, Sértő, Jékely” költészetében látja.17 Vass László a Magyar Napnál riporterként, kultúrkrónikásként mutatkozott be, de rövidesen állandó munkatársa, majd kultúrrovat-vezetője lett a lapnak. A Magyar Nap szerkesztőségi körében ő volt az egyetlen, aki nem kommunista meggyőződésből vállalta a lap irányának szolgálatát, hanem akit épp ez a politika tett alkalmassá a kommunistákkal való együttműködésre. Népfrontpolitikán elsősorban nem különböző nézetű csoportok egy célért való szövetségét értette, hanem a két szélső álláspont közötti aranyközépútként értelmezte. E „harmadikutasságában” sok a magyarországi népiesekkel közös vonás, de nála nem elsősorban egy másfajta „szocializmus” igényéről van szó — a Szovjetuniót elismerte a társadalmi fejlődés legmagasabbrendű követendő példájának —, mint inkább az osztályharc nyerseségeitől való riadozástól. Humanista entellektüel, akit a humanizmus vezetett a kommunistákhoz és fordított szembe a fasizmussal, de aki a humanizmus által remélt feloldani és összebékíteni minden társadalmi ellentétet. Érdeklődését a magyarországi irodalom iránt személyes ifjúkori emlékei és az állás nélküli irodalom szakos tanárnak Budapest mozgalmas irodalmi élete utáni nosztalgiái határozták meg. Rozsnyón született 1905-ben, apjáról, a rozsnyói fiákeresről, Móricz Zsigmond egy országjáró útja alkalmából riportot írt. Egy időben Pesten diákoskodott, bölcsészhallgató volt, s az Eötvös Kollégium tagja, ott terjesztette a felvidéki lapokat s a sarlósok írásműveit, s ugyancsak jó barátságban volt József Attilával.”18 19 Részt vett a magyarországi ifjúság 1928— 30-as szellemi csatározásain, a Bartha Miklós Társaság vitáin, Ady ünnepélyeken, Szabó Dezső esteken.18 Az Eötvös Kollégiumból kommunista szervezkedés gyanújával kiutasították, s hazatoloncolták Csehszlovákiába. Pozsonyban — egy ideig Párizsban - folytatta tanulmányait és bekapcsolódott a Sarlós mozgalom munkájába. Amilyen hévvel lelkesedett a magyarországi irodalom eredményeiért, ugyanolyan szenvedéllyel fordult a retrográd jobboldali írók és a fasiszták kultúrmérgezése ellen. A Magyar Napban megjelent első jelentősebb írásai riportok, amelyek a magyarországi politikai és szellemi élet eseményeit dolgozták fel. Gyilkos iróniájú szatírákat fest a „turáni álmodozók” ostobaságáról, veszedelmes dilettantizmusáról. Módszerében a csehszlovákiai magyarság publicista mesterét, Fábry Zoltánt követi: nem a nagy politika központi problémáira koncentrál, kis, periférikus vagy magánéleti apró nüánszokra figyel és ezekből kiindulva vezeti el az olvasót — felhasználva az ilyen jellegű témák oldottabb, közvetlenebb és Így hatásosabb, jól színesíthető stíluslehetőségeit — az általánosan jellemzőhöz, a lényeghez. Egy napihírből — pl. „A Hármashatárhegyen levő Pogányszorosban pogánykeresztelőt tartottak” — bontja ki a modern barbárság őrjöngő faji és nacionalista tébolyát, mely a teuton erdők 17 Uo. 18 SzaiíAtnai Rezső: József Attila és a csehszlovákiai magyarok. — József Attila emlékkönyv. Bp. 1957. 261. 19 [Vass László] Dókus Dénes: A polgári gondolat nem bírja megoldani a Duna-medence jövőjét... (Interjú Féja Gézával) MNap, 1936. aug. 2. 318