Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Meghallói a Törvényeknek. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. III. - Irodalom - szocializmus 3. (Budapest, 1973)
Markovits Györgyi: Knopp Imre
után itthon az ő írásaikkal éledt újjá a szocalista tartalmú költészet. Knopp munkássága azonban túlmegy ezen sokrétűségével, időben pedig felöleli a húszas— harmincas évek munkásmozgalmi harcait és a háború első éveit. Az előzőekben kimutattuk, hogy Knopp együtt lélegzett a mozgalommal és így törvényszerű, hogy verseiben a mozgalom napi gondjaira összpontosította figyelmét. Tematikájában megtaláljuk mindazokat a témákat, melyekből József Attila nagy versei születtek, de a két költő verseinek keletkezési idejét összevetve megállapíthatjuk, hogy Knopp művei a nagy költőtől függetlenül születtek. Ezért semmiképpen nem nevezhető epigonnak. Tehetsége más minőségű volt, és alkata más jellegű tevékenységre predesztinálta. Ezek ellenére, ha hatásokat keresünk, akkor találhatunk és elsősorban József Attila neve kívánkozik a tolira. Mellette Ady, Villon, Rimbaud hatását érezzük költeményeiben. Knopp Imre a témát egy meghatározott célból dolgozza fel: használni akar a mozgalomnak és használ is. Mozgalmi propagandista, kultúrmunkás akart lenni és volt is gondolkodni-kezdő ifjúkorától, korai, erőszakos haláláig, s ezt tehetségesen és tisztességesen csinálta. Nagy érdeme, hogy ezen túl, mint költő is hozzátett a maga színes, gazdag egyéniségével a szocialista költészethez és a magyar költészet egészéhez. Több mint egy évtizeden keresztül szolgálta a mozgalmat a szó szoros értelmében, s így egész tevékenysége összekötő kapocsnak tekinthető a korai évek szocialisztikus költészete és a munkásírók csoportjának a harmincas évek végén kibontakozó irodalmi mozgalma között. Knopp Imre fel tudta rázni az embereket, ráébreszteni saját sorsukra, eredményesen mozgósított a reakció ellen; sikerrel gúnyolta s leplezte le az egyre szemérmetlenebbül grasszáló nyilasokat s náci rokonaikat. 6 volt az első a magyar munkásmozgalomban, aki „spanyol” verseivel szenvedélyes szolidaritás-érzést ébresztett a munkásokban. Egyéni vágyairól lemondott. Pedig sok mindent szeretett volna. Nagyon szeretett vándorolni, járni a várost és az országot, a falvakat; megismerkedni új tájakkal, új emberekkel. A zene, a hangversenyek, a tárlatok — részt vett például a Derkovits kiállítás rendezésében a Magdolna utcai vasas székházban — mind érdekelték. De ilyesmire igen kevés ideje jutott. Az olvasásra sem sok, bár nagyon szerette Darvas József, Móricz Zsigmond, Veres Péter és Féja Géza írásait. Darvas Fekete kenyér című regényét például az ő ifjúsági csoportja árulta 1934-ben. Nagyon sokat írt. Mégis, összesen csak két verseskötete jelent meg. Az Elindulás® 1937-ben, a Ne csak énekeljetek9 10 pedig egy esztendővel később, mindkettő saját kiadásában. A köteteket 1 pengőért árusították, minden példányuk elfogyott a megjelenés után. A két kötetből nehéz képet alkotni a költőről, tévednénk, ha csak ezek alapján próbálnánk egyéniséget megformálni. Balázs Anna tanúsítja, hogy a „kényes” verseket eleve kihagyták a kötetekből. A mozgalom érdekében vigyázni kellett arra, hogy a versek ne hívják fel a hatóságok figyelmét, s ezért Ries István, aki annak idején a kerületi pártszervezet vezetője volt, jogi szempontból átnézte a verseket, hogy nincs-e köztük inkriminálható. Az 1937-ben megjelent Elindulás című kötet 22 verset tartalmaz. A „Literatúra” Lírikusok 1938-ban című cikkében négy költőről közöl ismertetést: Gereblyés László, Forgács Antal, Varga Ferenc és Knopp Imre verseskőtetét 9 Knopp Imre: Elindulás. Versek. Bp. 1937. Szerző kiadása. Reichenberg ny. 32 p. 10 Knopp Imre: Ne csak énekeljetek ! Versek. Bp. 1938. Szerző kiadása. Reichenberg ny. 31 p. 23* 355