Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Meghallói a Törvényeknek. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. III. - Irodalom - szocializmus 3. (Budapest, 1973)
Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete
Amit vérrel-könnyel építettem, minden rombadőlt, kő-kövön nem maradt, de élek erősebbet, szebbet építek, a perzselt domboldalon új fű sarjad, zeng az ének ! Régi hittel s új erővel vesz részt a felszabadulást követő idők küzdelmeiben: földet oszt, pártot szervez, a közigazgatásban dolgozik. A sok munka s a korábbi sok nélkülözés azonban nagyon megviselte szervezetét. 1947-ben agyvérzéssel kórházba kerül, s egy esztendőt kell a betegágyban töltenie. Hazatérve sem kezdheti újra a régi hajszát, nyugalmasabb munkát kell vállalnia, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa lesz. A hajszolt munka, a sokirányú közéleti tevékenység sűrűjében alig telik idő az írásra: Kis Ferenc lírája néhány évi termékenység után hamarosan elapad. 1953-ban megjelent Csendes diadallal című verseskötete ritkán kigyúló ihletről tanúskodik: legszívesebben a gyerekkor, az ifjúmunkás évek emlékeinél időz. „Régi vágyam teljesül, ha szépen / kormos ifjúságom elmesélem” — vallja be a múlt vonzását az Igazat mesélj. Ekkor kezd el foglalkozni azzal, hogy ifjúságának történetét papírra vesse — valójában Kassák önéletírásának ismerete óta gyakran tűnődik el az önéletrajzi regény tervén, kár, hogy munkájából csak töredékek készültek el.1* Ekkor írja emlékező verseinek sorát; az Életrajzomból, Édesapámról, Életrajzomhoz, Számadás és az átfogalmazott Árvák, Csendes diadallal a korábbról már ismert lírai epika hangját újítja fel. Néhány verse az ötvenes évek közéleti témáit önti formába: a béke s az építés optimizmusát hirdeti. Kár, hogy ezek az évek — talán a túlzott munka, a hivatalban és közéletben kifejtett idegpazarló erőfeszítés és bizonyára a közéleti csalódások következtében - a megfáradás, néhol a kedvetlenség tüneteit hordozzák. Kis Ferenc hangja nemegyszer retorikus fogalmazásba téved (pl. Könyvtárunk történetéhez című versében), az Obsitos költőben pedig 6 maga is megvallja fáradtságát, kedvetlenségét: Fáradt, mint a vén csataló (volt harcban része bőven), nehéz a szíve, mint a só s szomorú, mint a vontató gőzös a kikötőben 1 Dalolna, mint az orkán, szabadon a hegyek ormán — hallgat mégis, mint árva madár, ha be van zárva I A fáradtság és hallgatás okozta, hogy Kis Ferenc nagyon keveset írt, keveset szerepelt. 1957—58 óta versei többször szerepeltek az irodalmi folyóiratokban, József Attila-díjat kapott, 1960-ban az olvasók kezébe került válogatott verseinek gyűjteménye: az Ami megőriz, 1965-ben pedig — sajnos csak posztumusz kiadásként — összegyűjtött írásai: a Munka után. Népszerű költő lett, már nemcsak a barátok hallhatták, amint férfias hangján, kissé a szamosháti népnyelv hangsúlyaival, tempósan és őszinte meghatottsággal olvassa fel verseit. A versolvasó közönség is megismerte írásait, s mert szeretett olvasói közé járni, őt magát is. Az irodalomkritika pedig kijelölte helyét abban a vonulatban, melynek József Attila jelenti a klasszikusát.16 17 16 Regényrészlet. Új írás, 1964. 5. sz. 576—577. Ugyanez a szöveg a Munka után c. kötetben az Üton-útfélen c. önéletrajzi jegyzetek között szerepel. 17 Kónya Lajos: Gondolatok Kis Ferenc válogatott verseinek olvasása közben. Új Hang, 1953. 11. sz. 109 — 112. — Diószegi András: Csendes diadallal. Szabad Nép, 1954 396