Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Meghallói a Törvényeknek. Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. III. - Irodalom - szocializmus 3. (Budapest, 1973)
Hidvégi Jenő: Hernádi György
tak, lebzseltek, civakodtak, vitáztak és imádkoztak Közép- és Dél-Európa, Bécs, München, Belgrád, Bukarest, Lemberg és Budapest kitagadottjai és reménységei”.8 Lengyel József igen árnyalt képet rajzolt a bécsi emigrációról, amelyen belül a magyar emigráció talán a legnagyobb létszámú és legmegosztottabb volt: „A 43-as barakk az emigráció mélyvize volt, de csak az merült itt el, akinek időleges, végleges vagy végzetes hajlama volt az elmerülésre.”® Majd kifejti, tévedés volna azt hinni, mintha kizárólag a különcök nyomták volna rá bélyegüket az emigráns közösségre. „Sokan voltak, akik minden erejüket megfeszftve dolgoztak. Révai József — emlékszik viszsza Lengyel — talán soha szorgalmasabban nem tanult, készült és dolgozott. Voltak hivatalnokok. A lányok se csak szerelemmel foglalkoztak. Volt, aki iparművészeti műhelyben dolgozott, egy másik ápolónő volt. Matskássy Márta — sokkal később tudtam meg — nehéz illegális feladatot végezni járt Bulgáriában. Arvale Edit eltűnt, hosszú ideig nem láttuk a barakkban. Aztán megtudtuk, hogy Romániában a híres doftanai börtönben van. Leitner Miksa Keresztély már akkor foglalkozott az afrikai gyarmatosítás és a kínai Tajping-felkelés történetével.” Hernádi-Hercz a derűs, céltudatosan dolgozó, forradalmi hitében is józan szemléletű barakklakók közé tartozott. Életvidám volt korhelység és bohémkodás nélkül. Amíg nem tud újságíróként elhelyezkedni, a nincstelen emigránsok mostoha életét éli maga is. Kartotéklapok kiállításából, alkalmi fizikai munkákból tartja fenn magát. De ez lelki egyensúlyára a legkevésbé sincs hatással. Délelőtt egyetemre jár, irodalmat, bölcseletet hallgat és a szünetekben szenvedélyes szócsatákat vív tanulótársaival, sőt professzoraival freudizmusról és Carnapék, a „bécsi filozófiai kör” pozitivista krédójáról, amely megtévesztő frazeológiával hirdeti, hogy a világ egzakt módon megérthető a pszichológiai élmény és a tudat állapotának pontos leírásával. A fiatal kommunista költő tekintélyére mi sem jellemzőbb, minthogy egy alkalommal felkereste őt a grinzingi barakkban Oscar Ewald (Friedländer), a neves idealista filozófus, hogy vitát folytasson vele. 1926-ban filozófiából doktorál. A kora délutáni órákat hosszú időn át a Colosseumban, a Bécsi Magyar Újság munkatársai körének szerkesztőségi asztalánál tölti. Ezt a kávéházat az emigránsok „vörös Burgjaként” emlegették. Ahogy Sándor Pál viszszaemlékezik: „Itt gyűjtötte maga, illetve lapja köré Kassák öt ország fiataljait. Itt vívták csatáikat Kassákék Barta Sándorékkal, amiből azután teljes szétválás és az Akasztott Ember című lap született. Balázs Béla, aki a Der Tag munkatársa volt és Németh Andor itt folytatták széptani eszmefuttatásaikat. Itt olvasta fel Hernádi György végeláthatatlan sorú verseit a berlini Malik Verlag által kiadott és a Horthy- Magyarország által elkobzott magyar verseskötet dicsfényétől övezve. És itt rajongták körül Matskássy Mártát, az egyetlent, aki irodalmi német nyelven tudott írni — lévén eredetileg müncheni lakos —, hogy felajánlják műveiket német fordításra. Itt idézgette fel Barta Lajos régi, Nemzeti Színházbeli sikereit és mesélte Szucsich Mária Syjavus történeteit. Innen indult Tamás Aladár is, a magyarországi ,100%' alapítása felé ... ”5 6 7 Az első bécsi élmények évei — a Kassák konstruktív metszeteivel és absztrakt tipografizálásával 1923-ban megjelent második verseskötet, az Ecce Homo, fájdalmasan zilált, tétova, mégis a költő tisztult lényéből fakadó, felemelő soraiban sűrűsödnek. A kötet megjelentetése Lengyel József figyelemre méltó írói-kiadói vál-5 Frank László: Café Atlantis (Híradás egy elsüllyedt világból). Bp. 1963. 831. 6 Lengyel József: Jegyzetek a bécsi emigrációból. Népszabadság, 1970. febr. 28. 6—7. 7 Sándor Pál: Emlékeim József Attiláról. József Attila Emlékkönyv. Bp. 1957. 310. 405