Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért
Slávik belügyminiszterhez. Érdemes ebből a nyílt levélből idéznünk, mert bemutatja, mit jelentett a valóságban a polgári demokrácia és a sajtószabadság. „A kor lelkiismerete akartam lenni. Az eredmény: börtön, cenzúra, elkobzás. És mindez a paragrafusok nevében, a törvény nevében, a demokrácia nevében, a nép nevében. Az „Éhség legendájáét elkobozta a demokrácia valósága. A létező valóságot — munkátlanok éhségét — semmivé tagadta egy fikció: a demokrácia. Az éhség valósága ellen tehát ki kell játszani a demokrácia legendáját. Magyarországon az államszentség a „szent korona”. Csehszlovákiában: a demokrácia. Magyarországon nincs király, de megvan a középkori jogalap. Látható és tapintható, grófoktól őrzött szimbólum. A demokráciának nincs szimbóluma, a demokráciának csak valósága lehet. Hol van? A demokrácia valósága a lotyó valósága: polgári államformák ágyasa ! A von Papenek, Mussolinik, Bethlenek, ezek a kényes legények, nem tűrik meg maguk mellett, kidobják és az a rablólovag-gesztus mindenesetre becsületesebb nyíltság, mint a demokrácia nevében űzött kapitalista játék.”26 AZ ÜT ÉS A SARLÓSOK A párthoz csatlakozó sarlós értelmiség 1931 második felétől 1933 végéig rendkívül fontos szerepet töltött be Az Űt szerkesztésében és elterjesztésében. A sokat emlegetett Sarló fejlődésében ez az időszak jelenti a csúcspontot: ők írták ekkor Az Ütba a legtöbb cikket, közvetlen kapcsolatot teremtettek az olvasók és a szerkesztők között, de többségükből hiányzott a szívós kitartás ehhez az önfeláldozó munkához, s néhány kivételtől eltekintve, a többség 1933 végéig a megalkuvás kényelmesebb útjára tért. Egyes vezetőik azonban következetesen kitartottak marxista meggyőződésük és a párt mellett. Legtöbbet tett Az Ütért a Sarló vezetője, Balogh Edgár. 1931 végétől csaknem két éven keresztül a szerkesztői munkát elsősorban ő irányította. Rajta kívül a mintegy száz szimpatizánst és egy tucatnyi vezetőséget számláló /Sarlóból főként Ferencz László, Jócsik Lajos, Peéry Rezső, Terebessy János, Dobossy László, Porzsolt László, Balázs András, Horváth Ferenc dolgoztak Az Útnak. Terebessy és Porzsolt később trockistákká lettek, Jócsik, Peéry és mások a köztársasági aktivistákhoz közeledtek, Brogyányi Kálmán és Duka Zólyomi Norbert pedig már előbb a kisebbségi magyar nacionalisták felé fordultak. Bizonyos időszakban részt vett a szerkesztésben a Sarlóval szimpatizálók közül Száraz Józ.sef ifjúmunkás, Lőrincz Gyula festő és Szőke Lőrincz, akik Balogh Edgárral és Ferencz Lászlóval együtt következetesen kitartottak a kommunista eszmék mellett. Az Útban a sarlósok elhajlásait marxista szempontból bírálták, és ezzel megkönnyítették nekik, hogy tévedéseiket felismerjék s a mozgalmat helyesen értékeljék. 25 25 Fábry Zoltán: Sajtószabadság és demokrácia. Az Ét, 1933. 4. sz. 2. 348