Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Szabolcsi Miklós: Egy fejezet József Attila életéből
majd a Keleti pályaudvarra vonultak;6 „az Attila vonata ma 22-én fél 3 órakor indult a keleti pájaudvarról. .”7 Kaposvárott újabb fogadás, mozgókonyhákból húst, kenyeret, zöldbab- és karalábéfőzeléket meg cukrot kaptak,8 s másnap reggel Fiúméba érkeztek. „Négy vagy hat gondtalan hetet, boldog hetet töltöttek Abbáziában, ezer meg ezer szegény pesti gyerek rövidlejáratú paradicsomában” — írja József Jolán,9 — egyáltalán nem a tényeknek megfelelően. József Eta is arra emlékszik, hogy „Fiúméban szinte köptek ránk az ottani lakosok...10 s a lapok még komorabb képet festenek az abbáziai akciókról; mert alighogy az üdvözlő beszédekről, a katonazenekarról meg az ételosztásról szóló tudósítások megjelentek, felbukkannak a hírek: Fiúméban botrányosak az állapotok: „Nyaralásból — deportálás” — címezi tudósítását a Világ,11 s éppen arról a csoportról tudósít, amelyhez a két József testvér tartozott. „Fiúméban senki sem várja őket. A kánikulában, frissítő nélkül a rögtönzött távoli szállásra gyalogoltatják őket. Sebtiben kapkodnak étel után . . . Abbáziában teljes a fejetlenség, még ivóvizet sem kaphatnak az összetört gyerekek. Enni pedig az otthagyott makaróni és a tengeri út után egy db kenyeret kaptak ... És csak akkor, amikor a gyerekek ott vannak, derül ki, hogy a lakosság nem akar a gyerekeknek szállást adni. . . A gyerekek szalmazsáknál egyebet nem kaptak fekvőhelyül, a legtöbbjének nem volt és nincs takarója. Mosdó, törülköző, fésű sok helyen ma sincs.” Sok a panasz az élelmezésre: „Itt valósággal internálva vagyunk. Az élelmezés nem kielégítő. Látjuk ugyan, amint az urak számára nagy tálakban pecsenyéket visznek, nekünk meg a gyermekeknek azonban kenyér sem jut... A lakosság velünk szemben ellenségesen viselkedik. ... A gyermekek mind lefogytak. A gyermekek naponként pakkolnak és sírva kérik, hogy engedjék őket haza.” — írja Abbáziából egy felügyelőnő.12 A horvát lapok sérelmezik: amikor a tengerparti lakosság gyermekeinek nincs kenyere, miért küldenek oda pesti gyerekeket a szűkös készleteket tovább fogyasztani; a gyermeknyaraltatás szervezésében „magyar indolencia és osztrák copf” egyesült, írja Jászi Oszkár;13 a kormánybizottság tagjai felháborítóan viselkednek, csak saját hasznukkal törődnek. A Világon kívül a klerikális sajtó is feszegeti a dolgot, s általános szocialista ellenes támadásra használja fel, így azután már a Népszava is kénytelen állást foglalni. Somogyi Béla cikksorozatában foglalkozik az abbáziai helyzettel; megállapítja, hogy az akció nem volt előkészítve, a szállodákban voltak vaságyak, de szalmazsákok nélkül, voltak élelmiszerutalványok is, de élelem nem. 30 személy számára általában 20 adag jutott. A főfelügyelők nem törődtek a gyermekekkel, a gyermekek sírtak, „mert éhesek voltak és elhagyottak”, szűk udvarokban vagy szállodák harmadik-negyedik emeletén töltötték az időt; 6 Világ, 1918. júl. 23. 13. 7 jj j52 8 Világ, 1918. júl. 23. 13. 9 JJ. 153. 10 JEta Ekk. 33. 11 augusztus 3. 5. 12 Világ, 1918. aug. 4. П. 1. A nyaraltatási botrány. 13 Jászi Oszkár: Epilóg a gyermeknyaraltatáshoz, Világ, 1918. aug. 7. 7. 84