Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Csanda Sándor: Az Út küzdelme a csehszlovákiai szocialista magyar irodalomért
A Kodolányi ellen írt kritika hibája szintén abban rejlik, hogy Fábry figyelmen kívül hagyja az író életművét s csupán személyét bírálja — egy szempontból. Az egész mű értékelése helyett egy-egy részlet vagy szempont kiragadása máig is kísért Fábrynak néhány írásában. Ez olyan ellentmondásokhoz vezetett kritikáiban, hogy kisebb írókat a tehetségesebbek fölé emelt, vagy később dicsérte azt a művet, melyet régebben bírált19 stb. Tévedéseit azonban meggyőződésből s nem személyes ellentétből kifolyóan követte el. Legfontosabb mentsége az, hogy kritikáinak döntő többsége ma is helytálló, túlzásaival is a következetesen szocialista irodalom kibontakozását próbálta elősegíteni. A magyar proletár költészet halhatatlan mesterének, József Attilának nevét csak pozitív megvilágításban találjuk Az Útban, — s ez Fábry egyik kimagasló irodalomtörténeti érdeme.Már a 6. számban ír Fábry a „Könyvek” című rovatban József Attila emlékezetes elkobzott kötetéről, a Döntsd a tőkétről. Rövid ismertetését érdemes egész terjedelmében idéznünk, annál is inkább, mivel ekkor még kevesen részesítették ilyen meleg hangú fogadtatásban a magyar szocialista líra első valóban kimagasló kötetét. „Űj verseskötetet lapozunk fel. írója: József Attila. Kiadták Budapesten és természetesen — elkobozták. Ez a verskötet: öröm és nyereség. József Attilának eddig is voltak felfigyeltető versei, de nem volt nyílt állásfoglalása.Nem tudtuk hová sorozni és ő sem tudta: hová tartozik. Most már tudja és tudjuk mi is. Tudjuk mi is és köszöntjük bizakodó erőöntudatos hallóval, saját versével: döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz ! Ha odasújtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz, — a széles fejsze mosolyog! Egy garabonciás fürgeségével jön, vágtat és rohan tovább. Csóva vető, tetőgyújtó, bizakodó hitet hunyorító, erős paskoló és felrázó, aki széttép, szétmar, szétnevet, tönkresujkol mindent, ami nem az osztályharcot szolgálja. Még a verset is szét morzsol ja, félredobja, kijátsza, hogy bolondos fintorral annál jobban kisikoltbassa, tudatosíthassa a végső harcot: Ez mind csak játék. Ceruzával írom, uraktól kapott pénzen vett papíron. Még nem gépfegyverzüm-züm e betű váj, mint a nyomor, csíp, mint a tetű. Aki a pesti atmoszférában ilyen hangot tud megütni, azt többé nem kell félteni. Egészséges és erős. Kacagva bakafántoskodva önti, gyömöszöli a saját erejét, saját bizakodását másokba, csüggedőkbe, ahol ilyen hangra már képtelennek hittük az embereket. József Attila hangja: egészség, erő, az osztályharc mindig felújuló tavasza.”20 19 Az Útban a magyar hókat elsősorban politikai szempontból értékelte; a tőle megdicsért hók egy része nem alkotott jelentősebb művet: Hasonló ok miatt nem ismerte fel Móricz Zsigmond műveinek jelentőségét. 20 Az Út, I. évf. 6. sz. 16. 346