Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Illés László: Az Új Hang kritikai munkássága
gondolkodású emberek.”42 Ismeretes, hogy József Attila fenntartásai ellenére is szívesen dolgozott volna együtt a népfrontban a szocialisták programját követő népiesekkel.43 Révai József alapvető tanulmányát, az 1938-ban Prágában írt és Magyarországra kéziratban becsempészett Marxizmus és népiességet 1939- ben több folytatásban közzétette az Új Hangban.44 Az új közzététel azért volt indokolt, mert ez az év a népiesek válságának jegyében telt el. A tanulmánynak pozitív megállapításai érvényesen hatottak még a mozgalomban, de különösen aktuálissá váltak azok a részei, ahol Révai a munkásosztályhoz való viszonyról, a szocializmus „népi” felfogásának, a fasiszta fertőzésnek fokozott veszélyéről beszélt. Révai tanulmányának végkicsengése még reménykedő volt, azonban ugyanebben az időben már megjelentek a lapban olyan cikkek is, amelyek fokozott szkepszissel kísérték a mind kifejezettebben felismerhető népies eszmei zavarokat. Lándor Béla Magyarságtudomány és valódi tudomány c. cikkében45 és Lukács írástudók felelőssége c. tanulmányában46 egyként Illyés Gyula Magyarok c. tanulmánygyűjteményével vitatkoztak. Elsősorban a pesszimista történelemszemléletét kifogásolták. Idehaza Féja „magyar életszemlélet”-té magasította ezt a nézetet,47 Ortutay azonban úgy találta, hogy „a kép, ami a Magyarok-ból előtűnik, megbénít, megdermeszt, oly kérlelhetetlen és leverő.”48 Lukács emellett kifogásolta a faji szemléletnek tett engedményeket; főleg pedig a városi munkássággal szemben tanúsított egykedvű hitetlenségét. Révai 1940 májusában megjelent „A népiesek széthullása” c. cikkében már azt állapította meg, hogy az 1938-ban megmutatott veszedelmek valósággá váltak a népi mozgalomban.49 A provinciális gondolkodás, a nacionalista fertőzés és a munkásosztálytól való távolmaradás megkadályozta őket abban, hogy a demokrácia és a fasizmus világméretekben kibontakozó küzdelmében megtalálják az érdekeiknek valóban megfelelő tábort; s így teljesen illuzórikussá válik Móricz igyekezete, hogy politikamentes egységbe terelje az immár számtalan irányzatra szakadt népi tábort. Révai ekkor már élesen elhatárolta Féját Darvastól és Erdeitől, akikben továbbra is bízott, s hitte, hogy az általuk képviselt irányzatból „lehet még tényező Magyarországon”. A Kelet Népe 1940-es évfolyamát kritizálva Lukács hasonló eredményre jut Prolog vagy epilóg c. tanulmányában.50 42 Kállai Gyula: őszinte szavak egy mozgalomról. Népszava. 1941. ápr. 13. 27 43 József Attila: Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? Magyar Nap. (Morawska—Ostrawa Priboz) 1937. júl. 26. Innen átvette s közölte a Szép Szó 1937. 5. köt. 172—173. 44 Révai J.: A magyar népiesekről. UH. 1939. 4. sz. 63—63. —A magyar népiesek viszonya a proletárszocializmushoz. UH. 1939. 5. sz. 31—44.—A magyar népiesek viszonya a fasizmushoz. UH. 1939. 6. sz. 16—25. — Demokrácia és szocializmus a népiesek két irányzatában. UH. 1939. 7. sz. 18—27. — Pillantás a jövőbe. UH. 1939. 8. sz. 42—61. 45 Lándor Béla: Magyarságtudomány és valódi tudomány. UH. 1939. 10. sz. 52—66. 46 Lukács György: írástudók felelőssége. UH. 1939. 5. sz. 5—18. 47 Féja Géza: Illyés Gyula: Magyarok. Kelet Népe. 1939. 130. 48 Ortutay Gyula: Magyarok. Nyugat. 1939. I. k. 1—7. 49 Révai József: A „népiesek” széthullása. UH. 1940. 6/6. sz. 5—8. 60 Lukács György: Prológ vagy epilóg. UH. 1941. 2. sz. 13—30. 420