Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Illés László: Az Új Hang kritikai munkássága
életéről és haláláról.166 „Korai halálával a háború utáni magyar irodalom egyik legnagyobb egyéniségét, egyik legtehetségesebb költőjét veszítette el.” — írja Gergely, s elítélő szavakkal szól az ellenforradalmi rendszerről, „mely őrületbe kergeti a nép legértékesebb fiait.” József Attila jövendő helyét a költő saját szavaival jelöli ki: „S élete, ha van élte még egy, a proletár utókoré.” (Mondd mit érlel.) A folyóirat második számában egy névtelen, valószínűleg Gábor Andortól származó négysoros vers, majd a harmadik számban Gábor Beosztás c. versében szól keserű szavakkal József Attila pusztulásáról. Gábor, aki ekkor már a lap szerkesztője volt, a harmadik számban hat költeményt is hozott József Attilától. A Munkások (a Külvárosi éj c. kötetből), a Végül, Szocialisták, Egy költőre, Ady emlékezete, és a Nyár (a Döntsd a tőkét, ne siránkozz c. kötetből) c. költeményeket azért közli a folyóirat — írja Gábor —, mert a költő legutóbbi kötetéből166 167 el kellett hagynia ezeket a verseket, illetve a Nyár utolsó osztályharcos sorát meg kellett változtatnia, bizonnyal, hogy meg jelenhessék a kötet, a Medvetánc. „Kispéldányú kiadványokban, rossz papíron jelentek meg ezek az elátkozott sorok. Mi megmentjük az elkallódástól! Mert igazi kincsei a magyar szabadságlírának.” — írja Gábor.168 Amikor József Attila halála után az első összegyűjtött versei és írásai megjelentek,169 újabb öt költeményt közöl Gábor Andor, olyanokat (Mondd mit érlel, Bánat, A kanász, Eső, Fagy), amelyek pedig — az Eső kivételével — a Medvetáncban helyet kaptak, most azonban eltűntek az Összes versekből. E költemények közlésével egyidejűleg felemeli Gábor Andor szavát a hazai sajtóban megindult hadjárat ellen is, aminek során máris megkezdik Ady örökségéhez hasonlóan József Attila életművét értelmezni és félremagyarázni olyanok, akiknek semmi közük a költőhöz. „A néhány vers, amit. . . közöltünk — írja —, azt bizonyította, hogy József Attila nemcsak együttérzett a forradalmi munkásság harcaival, hanem a céljaival és harcának a módszereivel is azonosította magát. . . Alig egy évvel a tragikus sorsú szabadságharcos költő halála után már nyirbálják, szaggatják a „nemzeti megújhodás” tintahal-esztétikusai József Attila verseit, cikkeit, zöld és barna mocsokkal szennyezik be tiszta, harcos emberi művészetét.”170 Gábor a pszichoanalitikus-tudós értekezések és a költőt osztályától elszakítani szándékozó írások ellenében két jelentős cikkében kísérelte meg József Attila emberi tragédiájának magyarázatát adni. A Nagyon fáj kötet kiadása során Herz papírgyároshoz írt sorokat171 idézve mutat rá: „S akkor még törnünk kell a fejünket, hogy József Attila miért törette szét a 166 Gergely Sándor: József Attila halálára. UH. 1938. 1. sz. 90—91. 167 József Attila: Medvetánc. Vál. költemények, 1922—34. Bp. 1934. Révai k. 168 (Gábor Andor): Versek, amiket kiválogattak. UH. 1938. 3. sz. 67. 169 József Attila összes versei és válogatott írásai. Sajtó alá rendezte Németh Andor. Bp. 1938. Cserépfalvi k) E kötetből a „Döntsd a tőkét . . ” és a „Külvárosi éj” versei kimaradtak, azok is, amelyek a Medvetáncban még szerepeltek. 170 (Gábor Andor): József Attila költeményei. UH. 1939. 2. sz. 3. 171 A költemény „Tréfás sorok egy jótevőjéhez” címmel a Szép Szó 1938. dec. sz.-han jelent meg. Innen ismerhette Gábor Andor. 442