Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Kabos Ernő: A Népszava Olvasótára 1907-1908-ban
Szép, tartalmas költemény Andorka Sándor Éjjel című verse,93 amelynek gondolatmenete érdekesen párhuzamos József Attila Hazám című ódájának gondolatmenetével. Andorkát is az utcán háló otthontalanokkal való találkozás élménye indítja elmélkedésre a nemzeti nyomorról, s felmerül előtte a nemzeti pusztulás víziója. József Attila tudja, hogy van kiút, Andorka azonban lemond a „boldogabb ének”-ről, reménytelensége örökre száműzi költői lényétől a szépet, a jót: Ha két szememben néha fény derül, Ha ajkamon mosoly csilláma ül, Ha békességben járok közietek, Mosoly, derű hazúg, ne higgyetek. Kosztolányi bravúros fordításában olvashatjuk Rimbaud A kenyérlesők című versét94 a proletár-gyerekekről, akik a pék ablakánál lesik a kenyérsütést és sóvárogva szívják magukba a kenyér mennyei illatát. Hatásos, megkapó líraiságú Szebenyei József Tél című verse is.95 A költő mintegy vízióban eleveníti fel emlékét: öreg, szegény paraszt lopakodik éjjel az erdőbe egy kis tüzelőt szerezni. Rettegve vonszolja az ágakat haza, mintha az egész erdő rohanna utána, hogy elfogja a tolvajt. De a költő lelke Kitárul mögötte, óvja, félti, védi, S hazáig kíséri. A harmadik csoportba kell sorolnunk a nyomor-tematikát írásürügyként értékesítő dilettáns alkotásokat. Ilyen is jó néhány akad az Olvasótárban. Ezek egy része sivár, irodalmiatlan krónikája a nyomornak, amely ilyen tolmácsolásban már minden tekintetben elvesztette poézisét, de mivel irodalmias külsőben jelentkezik, ténylegesen unalmasabb, élettelenebb, mint egy újsághír vagy akár rendőri jelentés lehetne ugyanarról a témáról. Hatástalanul pereg előttünk például Farkas Antal A gazember című elbeszélése,96 amely a kishivatalnok prostituált felesége miatti bukását bonyolítja szövevényesen, mégis fantáziátlanul, erőtlenül. Más típusa az ilyen írásoknak öntudatlanul érzi valóságszemléletének felszínességét, ennek ellensúlyozására valószerűtlenül összezsúfolja a nyomor-elemeket, művészi sűrítés helyett mintegy túllicitál az életen. Az ilyen írások valósággal versengenek egymással a nyomor-orgiában, és ezért hatásuk az olvasó megrendítése helyett már-már nevetségbe torzul. Ilyen például Garami Ernő Kenyér című elbeszélése,97 az éhes városban sovány 93 Népszava, 1908. április 19. Andorka Sándor győri hírlapíró volt, majd az Országos Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője. Később Amerikába vándorolt. 94 Olvasótár, 1908. február 16. 95 Olvasótár, 1908. április 6. 96 Olvasótár, 1908. február 9. 97 Olvasótár, 1907. szeptember 16. Garami Ernő a Szociáldemokrata Párt más vezetőihez hasonlóan a szépirodalmat is művelte. Megváltás felé című proletár-drámáját 1908-ban a Vígszínház mutatta be. 45