Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Kabos Ernő: A Népszava Olvasótára 1907-1908-ban
Oh istenem, miért van ez, miért? Ügy nyom e szörnyű kérdés, mint az ólom. Még énekemben is e gond kísért, Síró dalomban is ezért vívódom. Nincs más a földön, mint vak, szürke gond? A múzsa is a szennyet vájja, túrja — Szívem egykor dalok víg fészke volt S ma hallgatag gyászol, mint egy könny-urna. (Kosztolányi Dezső fordítása). Ez még csak negative jelent költői programot, éppen úgy, mint előbb Andorka Sándor versében láttuk: a költő nem zenghet vidám dalt, míg a nyomor uralkodik a földön, csak gyászos, könnyes éneket. Harcosabb költői programot alkot Josef Svatopluk Machar, a kiváló cseh realista költő, U j dal című versében.113 E költeményben bizonyos párhuzamot figyelhetünk meg József Attila A város peremén című versének gondolatmenetével. Machar így írja körül a proletariátust: A véreveszítetfc társadalom szült Kínos vajúdással minket e földre. József Attila történelmi tudatosságában a proletariátus ,,helyt áll az emberiségért”, átvesz és értelemmel telít minden emberi művet. Machar mindenestül megtagadja a múltat: Mi összetiporjuk satnya anyánkat Haját a kezünkre csavarva majd: Maró tagadásunk gúnyja sarát Bátran hajígáljuk a múltra. Így jut el a forradalomhoz, amely teljesen és véglegesen elszakítja a múlttól: Fölgyújtva mögöttünk a híd valamennyi. Mint József Attüa, ő is a költő és a költészet szerepét keresi a nagy átalakulásban. Megállapítja: az öncélú, játékos dal mit sem ér — Lágy lantosok édes rímeit örvény Nyelte magába vad-hahotázva Öntudatosan azokhoz tartozónak vallja magát, akiket nem az egyéni dicsvágy hevít: Tapsért s a babérnak zöld leveléért Minket nem epeszt bohóan a vágy. Mi várjuk a hajnal fényét, a többit Add jó fiaidnak, ócska világ. 113 Olvasótár, 1908. június 7. 50