Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Szabolcsi Miklós: Egy fejezet József Attila életéből
„homokstrandokról, napsütötte homokban való órák hosszat tartó játszásról szó sem lehetett.” A Munkásgyermekbarát Egyesületek fő felelőssége az, hogy nem nézett eléggé a polgári szervek körmére, állapítja meg Somogyi.14 A helyzet később javult; a táplálék mennyisége megnőtt, de nem volt elég ízletes; s mindennek következtében a Károly király gyermeknyaraltatási akció elhatározta, hogy második csoportot már nem küld Abbáziába; az első csoportok 1300 gyermek-résztvevője — s köztük bizonyára József Attila is — augusztus 29-én érkezett vissza Budapestre.15 Ez volt hát a „gyermekparadicsom”, — amelyről az akció egyik vezetője állapítja meg, hogy „nem sikerült”, igyekezve a felelősséget a „helyi hatóságok és a lakosság legellenségesebb indulatára” hárítani.16 Mindaz, amit József Jolán könyvében — a megemlékezés szépítő ködében —, mint jóízű csinytevést és mókát említ, a gyermekek elhagyottságának, elvadultságának lehetett következménye. Attila az egyik tengerparti villába, — Eta emlékezete szerint az Ayr a nevű penzióba került. A villában valóban nagyszabású csibészkedés folyt: a kilincsekre villany drótot szereltek, aztán az ágyak sodronyát is árammal telítették, pókokat gyűjtöttek s eresztettek széjjel a házakban. Jolán szerint a Molnár és gyermeké-t is előadták, s más tréfás előadásokat rendeztek.17 Attila verseket szerzett volna; s az ő műve lett volna az a négysoros dalocska is, amelyet hazajövet a gyerekek énekeltek: A gyerekeket úgy szeretik, Hogy csak mesékkel etetik. Vége van, sej, vége van a szép nyárnak, Vége van a gyermek-koplaltatásnak.18 „Általában jól éreztük magunkat, bár többször babot adtak enni — meséli Eta —, csak a mama hiányzott nagyon, pársoros lapokat írtunk neki,19 haza.”20 De Eta is emlékezik a nyaraltatás árnyoldalaira: „Sok gyereket hazavittek az első héten, mi ezen nagyon csodálkoztunk, mert nekünk nagyon jó volt; amellett a túlzsúfoltság is enyhült. . . Később a gyermekek eltetvesedtek, petróleummal mosták meg a fejünket, ez nagyon kínos volt.”21 Lehet, hogy valóban: a József gyerekeknek olyan nyomorúságos sorsuk volt odahaza, hogy ahhoz képest ez a botrányos abbáziai öt hét is jónak tetszett; de hogy még az a legjobb is igen rossz volt, rossz elhelyezés 14 Somogyi Béla, Népszava, 1918. augusztus 10. 15 L. Népszava, 1918. aug. 17., aug. 18., aug. 29. 16 Csebgő Hugó: i. m. 127. 17 JJ. 153—164. — JEta Ekk. 34. 18 József Jólán: A város peremén, Bukarest, 1951 (ezentúl: A vper.) 113. Yö. ÖM 2 П, 371. és 484. 19 J. A. egyik ilyen lapját — egyúttal legelső fennmaradt levelét — az OPM őrzi; gyerekes elkapkodott írással ennyi áll rajta: „Kedves Mama! Ma találkoztam Etuskával, jó színben van. írjon ! Mást nem írhatok, Csókolya Attila”; Eta egy lapjáról a Mama fent idézett levelében szól: „Etuska már írt az útról egy lapott bizonyára neked is . . .” 20 JEta Ekk. 34. 21 JEta Ekk. 34. 85