Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből - Irodalom - szocializmus 1. (Budapest, 1962)
Szabolcsi Miklós: Egy fejezet József Attila életéből
tünk erre, de aztán abbamaradt. . . Általában vidámak és felszabadultak voltunk.”54 József Attilának a Tanácsköztársaság alatti élményeire vonatkozólag még három konkrét utalásra is lelhetünk. Az egyik az „Állam és forradalom”-ügy. A Múzeumban őriznek egy Állam és forradalom példányt, 1919-es Tanácsköztársasági kiadásút, amely József Attila tulajdona volt, s amely haláláig könyvtárának egyik féltve-rejtve dugdosott kincsét alkotta. Ez a példány — a családi emlékezet szerint — a Tanácsköztársaság idején került hozzá (mindenesetre csak április közepe után, mert a könyv csak ekkor jelent meg).55 Némileg regényesítve, Jolán foglalja össze a történetet: Attila egy ismeretlen elvtárstól kapta a könyvet egy Váci úti gyár udvarán.56 Aligha lehet már kibogozni a történet valóságmagvát, időpontját, helyét; csak a szinte jelképes tény marad hitelesnek: a Tanácsköztársaság lázas napjaiban egy ismeretlen elvtárs Lenin egy könyvét adja át a tizennégy éves ferencvárosi fiúnak, annak, akiből később a magyar proletariátus nagy költője s — a maga eszközeivel — a Tanácsköztársaság eszméinek tovább folytató ja lesz. Egy másik eseményre Eta emlékezik. „Plakátok jelentek meg az utcán: „Aki akar földet, jelentkezzen . . .” Elhatároztuk, hogy mi is elmegyünk és jelentkezünk. El is mentünk a városházára; amikor odaértünk nem mertünk bemenni, végül Attila bement, de avval küldték vissza, hogy kicsik vagyunk. Attila máskor három napig volt a régi Ló verseny téren, a „közföldön” dolgozott.”57 A lóversenytéri munkáról sok egykorú forrás beszámol; a régi Ló versenytérből, a Kerepesi úton, a főváros ellátásának javítására, a zöldövezet megteremtésére mintakertészetet akartak alakítani, s négyszáz, nagyrészt önkéntes munkás, hivatásos kertészek vezetésével ásta fel s vetette be április elején a 225 holdas területet, salátát, tormát, tököt, uborkát, paradicsomot ültetve el.58 A Thököly úti régi vagy a Ligetdűlői új Ló verseny téren dolgozhatott József Attila is. Eta szerint másutt is jelentkeztek munkára. „Megjelent a felhívás: „Ifjúmunkások, segítsetek a földet megművelni.” Jelentkeztünk, itt fel is vettek. Vonatra raktak, elvittek Tatabányára .. .” De a történet nem folytatódik valami biztatóan: „Délután érkeztünk meg, nem tudták, hová kell mennünk, s vártunk, hogy intézkedjenek. Végigvonultunk a falun, énekelve, majd bementünk a tatatóvárosi uradalomba, s vártuk az elosztást. Itt vártunk sokáig nagy tömegben, lézengtünk, este volt, nem történt semmi. Nem engedtek be sehová. Egy zsidó bácsi bevezetett egy lakásba, ott aludtunk végül. Reggel vissza az uradalomba. Ugyanolyan lézengéssel telt el a második nap. Este visszaindultunk Pestre, az állomáson aludtunk . . .”59 A Ta-64 J. Eta, Ekk. 34. 55 Megjelenését a Vörös Újság, 1919. ápr. 13-i száma jelzi. 66 A vper 106—107. A történetet ott március 22-re teszi, ami persze nem hiteles. 67 Szóbeli közlés. 58 L. a korabeli lapokat. Fáklya, 1919. ápr. 25. 6., képeket közöl róla az Érdekes Újság, 1919. ápr. 15., 72. és jún. 5., 39. — Színes leírása az ott folyó munkának: Nagy Endre: Egy fejmunkás naplója. Pesti Hírlap, 1919. máj. 1. és 8. száma. L. még Kiss György: A budapesti várospolitika 1873—1944. Bp., 1954. 188. 59 Szóbeli közlése. 92