Szabolcsi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 6. 1919-től (Budapest, 1978)
A MAGYAR IRODALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1945) - A KORSZAK IRODALOMSZEMLÉLETE - 2. Irodalomtörténet, esszé, kritika - A magyar szellemtörténész iskola - Turóczi-Trostler József
szemben a népi-írókkal, bár értékeiket elismerte; viszont Babitstól és körétől éppen az választja el, hogy őket túlzottan elefántcsonttoronyba és önnön méltóságukba zárkózóknak tartja. Eszménye valamilyen „szerény, de önérzetes európaiság”. A „harmadik nemzedékről” így ír: „Európaiak, de magukból merítik európaiságukat. . . Szerénynek tetsző művészetük azonban szellemében és kifejezőeszközeiben összehasonlíthatatlanul finnyásabb és választékosabb, mint közvetlen elődeiké ...” (A magyar irodalom és Európa, 1937). Kritikusi, irodalomtörténeti munkásságának legszebb összefoglalása József Attiláról írt könyve (1943). Németh Andor egyike volt azoknak, akik a legkorábban felfigyeltek József Attila költészetére és meglátták nagyságát, költészetének újszerűségét. Cikkek sorában mutatja be és elemzi; könyve elragad finom elemzéseivel, pszichológiai érzékenységével, kitűnő környezetrajzával. A József Attila-i költészetnek egy oldalát: a finomat, a kecseset, a bájosát, a bánatosat értékeli igazán; forradalmi költészetét kevésbé szereti, hangosabb szavát igyekszik tompítani. Már teljesebb és átfogóbb képet ad a Csillagban folytatásokban megjelent József Attila és kora (1947—1949) című sorozatában, sok új adattal s szemponttal gazdagítva a költő pályájának rajzát. Érdekes, vitára késztető könyvet publikált Kafkáról (Kafka ou le mystére juif, 1947). Életműve a baloldali liberális irodalomkritika egyik emlékezetes teljesítménye. .4 magyar szellemtörténész iskola Az első világháború után a polgári szellemű magyar irodalomtudomány legfrissebb, legkezdeményezőbb ága a szellemtörténeti irány volt. Hazai kezdetét Szekfű Gyula Három nemzedékének megjelenése (1920), a Minerva-Társasá'g megalakulása (1921) és a Minerva című folyóirat megindulása (1922) jelezte. Gyors sikerét az a polgári szellemiség táplálta, mely elégedetlen volt a pozitivizmussal és az „akadémikus” konzervativizmussal. Ennek a szellemtörténet olyan szemléleti „forradalmat” ígért, mely nem kényszeríti legfőbb nézeteinek és érdekeinek feladására: a „szellemi élet egységes szemléletére” törekedett, a stílus és világnézet belső kapcsolatát kereste, a napi politika helyett a „mélyebb” emberi és nemzeti problémák felé fordult, fel akarta számolni a magyar „filozófiátlanságot” s a „merev racionális gondolkodással szemben” az élet gazdagságát igyekezett kifejezni. Legnagyobb hatású eredményeit nem az irodalomtudományban érte el. Itt voltaképpen nem is alkotott egységes irányzatot: Szerb Antal éppúgy kijárta a szellemtörténész iskolát, mint Farkas Gyula. Belső ellentmondásai hamar el is térítették egymástól híveit, akik „hozományukat” újabb irányokhoz és célokhoz igazították. Turóczi-Trostler József Turóczi-Trostler József (1888—1962) voltaképpen germanista, de munkásságának jelentős része a magyar irodalom történetével foglalkozik. Korán felfigyelt az újabb német irodalomtörténeti iskolák vívmányaira, egyike a legelsőknek, akik Gundolf, Strich, Wölflin, Worringer és mások eredményeit 68