Szabolcsi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 6. 1919-től (Budapest, 1978)
A MAGYAR IRODALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1945) - ÖSSZEFOGLALÓK ÉS ÚTKERESŐK - 15. József Attila - "Az ucca és a föld fia"
ÖSSZEFOGLALÓK ÉS ÚTKERESŐK 15. JÓZSEF ATTILA (1905—1937) „Az ucca és a föld fia” 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Apja Józsel (Iosifu) Áron, bánáti (talán román-magyar-szerb) származású, a századvégen Pestre került szappanfőző munkás volt: jókedvű, jóeszű, de nyugtalan természetű ember. Anyja Pőcze Borbála, szabadszállási születésű, parasztlányból lett mosónő. A családban ő volt a hatodik gyerek, de három testvére még az ő születése előtt meghalt. Mikor három éves, apja váratlanul elhagyta a családot, azzal a szándékkal, hogy majd kivándorol Amerikába, s ha meggazdagszik, családját is megsegíti. Csak Romániába jutott ugyan el, de családjával később sem vette föl a kapcsolatot; József Attila emlékeiben leginkább az Amerikába való kivándorlás terve-legendája élt személyéről, nem annyira a valóságos, elmosódó emlékek. A három gyerek — az öt évvel idősebb, később József Attila életrajzát megíró Jolán és a két évvel idősebb Etelka (az emlékezésekben általában: Etus) — eltartásának gondja a gyenge testalkatú anyára maradt, aki ezért a legnehezebb kezdeti időszakban kénytelen volt a két kisebbiket a Gyermekvédő Liga révén Öcsödre, paraszti nevelőszülőkhöz adni. Három év múltával tudta csak magához venni őket, s az anya hiányának élménye ekkor érintette először kínzóan a még gyerek József Attilát. Pesten továbbra is a Ferencváros utcáiban laktak, gyakori élményük volt a lakbérfizetés késése miatti kényszerű hurcolkodás. József Attila forgókat árult, vizet hordott a moziban, csomagokat cipelt, télen a vagonokról lehullott szenet szedte föl, hogy enyhítsen a család nyomorán — ekkor vésődtek először mélyen az emlékezetébe a vasút világának élményei. Néha az anya beteges, gyomorráktól is pusztított szervezete átmenetileg összeroppant, ilyenkor a gyerekek magukra maradtak vagy egy-egy proletár-házaspár vette őket magához. 1918 nyarán a Károly király gyereknyaraltatási akció keretei közt József Attila néhány hétre eljútott Abbáziába. Ekkoriban már rendszeresen írogatott verseket, egy alkalmi albérlőjük jóvoltából megismert Ady-kötet révén fokozódó érdeklődéssel tekintett a költészet felé. A forradalom napjaiban az események izgalma ragadja elsősorban magával a tizennégyéves fiút, az ekkoriban kezébe kerülő Lenin-füzetet azonban felnőtt korára is megőrzi. Hogy enyhítsen a család ínségén, vonattetőn leutazik a szabadszállási rokonokhozj de mire visszatér, anyja már halott, s ő teljesen árva. Ez az élmény lesz egyike azoknak, melyek egész életén végigkísérik. 332