Szabolcsi Miklós (szerk.): A magyar irodalom története 6. 1919-től (Budapest, 1978)
A MAGYAR IRODALOM A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1945) - ÖSSZEFOGLALÓK ÉS ÚTKERESŐK - 15. József Attila - Elismertetése, értékelése
máshol a saját szerepét megszépíteni akaró szándékok csökkentik hitelességét. Bányai Lászlónak (József Jolán egyik volt férjének) Négyszemközt József Attilával (1941) című könyve szintén számos figyelemreméltó tényt közöl életéről, verseinek keletkezéséről (főképp az 1930—34-es évekből), szemléletmódja azonban többször kicsinyes, József Attila költői nagyságának, igazi emberi lényének megértéséig alig jut el, világnézetében néha határozottan reakciós szellemű, s érezhető a könyvön saját személyisége előtérbe helyezésének, minél előnyösebb fényben való megvilágításának igénye. Galamb Ödönnek (volt tanárának) a József Attila élete nyomán címen tervezett kiadványsorozat első részeként megjelenő könyve (Makói évek 1941) szintén elsősorban életrajzi vonatkozásban közelíti az olvasóhoz József Attila alakját (főképp az 1920—26-os évekre vonatkozó személyes élményeket publikálva). Barabás Tibor kis kötete (József Attila, a szegénység költője, 1942) az első, amely verseinek közvetlen szociális mondanivalója felől közeledik költészetéhez, és súlyt helyez benne a politikum kimutatására. Világnézeti, költői mélységeit azonban nem kutatja. Sándor Pál Az igazi József Attila című munkája (1943) marxista filozofikus igénnyel közeledik költői életművének megértéséhez. Németh Andor könyve (József Attila, 1944) egyszerre ábrázolja a személyes jóbarát és a versértő szemével a költő pályáját (a húszas évek közepétől kezdve élete végéig). Az 1940—44 közti években József Attila lírája már a fasizmus ellen küzdő munkásság és értelmiség legjobbjainak támasza, segítője, vigasza volt; magáénak vallotta a baloldal, magáénak tartotta az illegális Kommunista Párt. — A felszabadulás után megsokasodtak a róla szóló írások. 1947-ben jelent meg Bóka Lászlónak finom elemzéseket adó, igényes esszéje (József Attila. Essay és vallomás), s egymást érik az értékes vagy kevésbé értékes részletpublikációk, emlékezések, vele kapcsolatos publicisztikai írások stb. is. Németh Andor a Csillag 1948-as évfolyamában — előző művéhez hasonló jelleggel — adott költészetének és életének fontos szakaszairól elemző igényű képet (József Attila élete és kora). A hivatalos irodalmi köztudat ekkor már a legnagyobbak közt tartotta számon, mind szélesebb rétegek közt hódított tért a közönség körében, jelentős szerephez jutott az iskolai oktatásban is. Nevét intézmények vették föl, irodalmi díjat neveztek el róla, verseire zenei művek születtek stb. Az 1949—56-os évek irodalompolitikájában megnyilvánuló dogmatikus merevség azonban egyoldalúan csak forradalmi verseit, illetve költészetének csak politikailag is forradalmi elemeit helyezte az előtérbe. Ha az őt a párttól elszakító szektarianizmus nem jutott is újra szóhoz életművének megítélésében, a hivatalos irodalmi állásfoglalás költészetének bonyolult egészét megbecsüléssel, de erős fenntartásokkal kezelte, s nem az ő útját tekintette a költészet további fejlődéséhez igazán példaadónak. Ennek a korszaknak egyik jellemző alkotása Fövény Lászlóné könyve (József Attila, 1953), mely először ad teljes igényű, összegező, politikai szereplését is kellő súllyal láttató, nemegyszer azonban vulgárisán torzító képet József Attila életéről és költői munkásságáról. — De már 1955—1956 körül megkezdődött József Attila életművének árnyaltabb ellemzése. Ennek egyik jelentős dokumentuma Révai József ide vonatkozó munkássága. Az 1958-as akadémiai József Attila ülésszak is egyik megnyilvánulása volt később a József Attila életművéhez való elmélyültebb, a dogmatizmus megkötöttségeitől mentesebb közeledésnek. Megjelenő részlettanulmányok is sok lényeges ponton értek el ered-382