Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
Az 1928—1929-es években a Bartlia Miklós Társaság célkitűzéseiben keveredett a konszolidációs időszak fülledt, konzervatív légkörével való elégedetlenség, a szociális reformok vágya, a javítani akarás — ködös, „turáni-szláv parasztállam” elképzelésekkel, fajvédő frázisokkal, munkásellenességgel; vezetőinek reformelképzelései ekkor a meglevő rend keretein belüli foltozgatásra szorítkoztak. 1929 végétől — részint a fokozódó gazdasági válság, részint a szervezetben dolgozó kommunisták hatására — erősen radikalizálódik ; gyökeres földbirtokreformot, a munkássághoz való közeledést hirdet, a marxizmus megismerését propagálja, összejövetelein hangot kapnak a kommunisták. A Társaság jobb- és balszárnyának harca jellemzi az 1930—1932 közti időszakot; 1932 vége felé azonban mind határozottabban jobboldali irányba fordul, a kommunisták s a haladó elemek otthagyják, egyúttal elszíntelenedik, jelentőségét veszti. A későbbi népies írói mozgalom egyik előfutára volt. A JA-tól idézett cikk a ,.Néhány szó Szociálpolitikai Bizottságunk működéséről” című beszámoló (7. 1.). Meg kell jegyezni, hogy az Értesítő tartalma a maga egészében nem igazolja József Attila értékelését; a Bartha Miklós Társaság célkitűzéséi ez időben még eléggé zavarosak ; az Értesítőben közölt cikkek reform vágy a és radikális hangja keveredik Szabó Dezső frazeológiájának s az ellenforradalmi szélsőséges fajvédő eszméknek hatásával. A földkérdésben is csak nagyon korlátozott szociálpolitikai jellegű reformokat javasolnak, a nagybirtokok és hitbizományok érintetlenül hagyásával, a munkáskérdésben pedig fasiszta korporációs jellegű intézkedéseket, az osztályharcos gondolat, az osztályszervezkedés teljes feladását követelve (1. pl. az 1928-i szeptemberi Értesítőben Rados K. Béla cikkeit a földkérdésről s a munkáskérdésről). — Az ismertetett cikk is a maga teljes egészében inkább a magyar fajiság alapján álló összefogást, mint igazi demokráciát követel. A József Attila által idézett második bekezdése („...össze van forrva”) után a cikk hangoztatja: „Kizárólag a szeretet és megértés álláspontjára helyezkedünk. Megfogadjuk nagy Széchenyink bölcs tanítását : megbocsátunk még az apagyilkosnak is, egyedül azért, mert magyar fajtánkhoz tartozik.” Ezzel, írja tovább a cikk, követik „az utódállamokhoz átcsatolt területek kijózanodott magyar intelligenciájának nemes példáját... már kigyógyultak abból a szomorúan magyar nyavalyából, amely a szegény és a gazdag, a munkás és a tőkés, a paraszt és az úr között gazdasági okokból szükségszerűen fennálló amúgy is mélyreható ellentétek mesterséges kiélezésében, tervszerű elmélyítésében jut kifejezésre... minden magyarban társadalmi és gazdasági helyzetére való tekintet nélkül egyaránt testvért lássanak.” A magyarországi értelmiségnek, szögezi le a cikk : „Rá kell lépnie a szociális kiengesztelődés útjára.” A cikket említi Horváth Márton (A munkásosztály költője. Társadalmi Szemle, 1955. 4. sz. 137. 1.), azonban tévesen állítja, hogy azt JA a Bartha Miklós Társaság Értesítőjébe írta; s így a cikk jelentőségét is túlértékeli. 6. Vérző szárnyakkal. Lőrlncz Jenő versei. A Nyugat 1928. december 1-i számában, a 769—700. lapon, az Irodalmi Figyelő rovatban jelent meg. A 15—16. sorban egy nyilvánvaló tördelési hibát javítottunk. — Lőrincz Jenő verseskötetei : Вánatcsengetyük tornya. (Pécsett 1927, Dunántúli Egyetem nyomdája). Vérző szárnyakkal (Pécsett 1928. Részvény nyomda) ; valószínűleg ő a szerzője az Ady Endre című (Makó 1929) könyvnek. 7. Magyarító szótár. A Századunk 1929. márciusi (IV. évf. 3. sz.) számában, az 1891. lapon, a Könyvismertetések és bírálatok rovatban 285