Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
a „jobb” és „baloldal” fölött lebeg, a valóságban a szociáldemokrata vezetők pozícióját erősíti, azoktól vesz és azoknak ád érveket, őket menti, őket, akik a munkásegységfront helyett a tőkével való egységfrontot építik mind szorosabban. József Attila ezzel a cikkével a sz. d. vezérek ideológiai ügynöke lett a baloldali munkásság között. Ennek előrebocsátása után nézzük most József Attila cikkének főbb pontjait. 1. Szembeállítja a baloldalt és a munkásokat és azt állítja, hogy az egységfront egyformán manőver a jobboldal és a baloldal számára. Azt Írja : . a valóságos egység . . . éppen a munkásokat tölti el, nem pedig az önnön marxizmusukba beleveszett „hivatásos forradalmárokat és nem kevésbé a hivatalos reálpolitikusokat. Ők az egységfrontot saját pártjuk és frakciójuk különleges előnyeik szempontjából mérlegelik . . Ezzel szemben áll, hogy mindenekelőtt nincs ellentét a baloldal és a munkásság közt, sem szociálisan, sem politikailag. A baloldali munkásmozgalom túlnyomó részt ugyancsak munkásokból áll, akiket csak az választ el a munkásság többi rétegeitől, hogy jelentős részben kivonták magukat a burzsoázia és az sz. d. vezérek politikai befolyása alól. Ez azonban a valóságban nem szembenállást jelent, hanem ellenkezőleg a legszorosabb politikai kapcsolatot az egész munkássággal. Az igazi baloldali munkások nem ismernek más érdeket csak a munkásosztály érdekeit, nem ismernek más ellenséget csak a tőkésrendszert és annak mindenféle kiszolgálóit. Számukra az egységfront manőver? Ennél súlyosabb rágalmat nem is lehet kimondani. Tudjuk és ezerszeres tapasztalat által láttuk bebizonyítva, hogy a munkásság a mai nyomorának és elnyomottságának egyik legfontosabb oka szétszakitottságában és elaprózott erejében van. Amilyen arányban épül a munkásság harcos egységfrontja, a tőke és a fasizmus ellen, olyan arányban mindent visszanyerhet, sőt azontúl még hódíthat; enélkül azonban mindent elveszíthet. A munkásegység nem számtani összeg, amely puszta összeadással áll elő, hanem harcos egység, amely a tőke és ügynökei elleni harcban kovácsolódik össze. Osztályharc nélkül, annak naponta történő folytatása, tudatos előkészítése és vezetése nélkül nem alakulhat ki munkásegység. Viszont munkásegység nélkül nincs eredményes osztályharc. A baloldal eddig éppen a következetes osztályharc elméletét és gyakorlatát képviseli. Lehet-e egyáltalában egy lapon említeni a baloldalt és a sz. d. vezéreket az egységfronttal kapcsolatban ? Ugyanakkor, amikor a baloldal élethivatásszerű viszonyban áll a munkásegységfronttal, lehet-e a sz. d. vezérek magatartását akár csak manővernek is tekinteni? ők csak addig manővereztek, amíg a baloldal az egységfront akciók ténye elé nem állította őket. Azután nyíltan színt vallottak, nem a munkásegység építése, hanem a munkásmozgalom további szétszakítása, a munkásság harci erejének további gyengítése mellett. Mikor a győzelmes cipészsztrájk tényében elsőízben valósult meg nagyobb arányokban a gazdasági harc területén a harcos munkásegység, akkor Mónus a pártvezetőség nevében kizárással fenyegetett meg minden munkást és alsószervezetet, ha csak egy lépést is tesz az egységfront érdekében. A május elsejei általános munkabeszüntetés és felvonulás a munkásegység építésének egy kiemelkedő állomása lehetett volna. Ehelyett munkára utasították a munkásság jelentős részét, a felvonulásról pedig eleve lemondtak. Ugyanakkor a baloldalt a Népszava azzal vádolja, hogy manővert űz az egységfrontból. Hogy a sz. d. vezérekkel kapcsolatban nem annyira egységfront manőverekről, mint a szakítási politika folytatásáról kell beszélni, azt újból megmutatták az utolsó napok eseményei. Kizárták a szabók és pékek budapesti helyicsoportjainak választott vezetőségét. 368