Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
21—25. 1. (III. fejezet) : (3) Esztétikai töredék eleje. 26—31. 1. (IV. Fejezet) : (2) Esztétikai töredék V. végig. 32—61.1. (V., VI., VII., Vili., IX. Fejezet): (3) Esztétikai töredék 3. Ihlet és gondolat c. részétől végig. 61—63. 1. (X. Fejezet) : (4) Esztétikai töredék. A kiadvány fejezetcímeit nagyobbrészt Sándor Pál adta, elhagyva JA feljegyzéseinek fejezetcímeit. 3. Értékelése Az Esztétikai töredékek még nem álltak össze kész, egységes tanulmánnyá. Egyes részeik kifejtései, bővebb vagy rövidítettebb fogalmazásai korábbi tanulmányaiban található feljegyzéseknek (Irodalom és szocializmus ; Az Istenek halnak, az ember él, Magyar Mű és Labanc Szemle, Ady-vízió stb.). Egymástól való függőségük, s általában JA esztétikájának rendszeres kutatása, még megoldandó feladat. Sándor Pál a Költészet és nemzet előszavában (3—6. 1.) igyekszik általánosságban jellemezni a töredékeket. „Különös költészettan ez, de JA is különös költő volt : bonyolult és egyszerű, tudatos és ösztönös, mindenkihez s csak önmagához, vagy csak kevesekhez szóló egyszerre. Lírája, akárcsak élete, félelmetesen változatos . . . Ha élt valaha konstruktív, építő költő, JA az. Képtelen volt elviselni a szellemi tisztátlanságot, a tisztázatlan álláspontokat, fogalmakat: e munka... azt a nagytakarítást írja le, amit a költő a saját műhelyében végzett, hogy alkotó munkájának alapfogalmait önmaga előtt is, — de a világ számára is tisztázza.” Majd később : . ez a tanulmány, amely ha nehéz — azért nehéz, mert soha költő maga előtt még nem tisztázta így mestersége és világszemlélete legmélyebb összefüggéseit : járatlan, töretlen az üt, frissek a fogalmak még csülog rajtuk a költő verejtéke, aki művészetének olyan törvényei fogalmazza meg, amelyeket az örökkévalóságnak szánt”. A „Költészet és nemzet” megjelenése alkalmából írt néhány rövid ismertetés közül hadd emeljük ki Kósa János bírálatát (Jelenkor, 1941. szeptember 15.). Szerinte: az írást „a kétség és csodálat érzelmeivel bocsátja ki kezéből az olvasó. Nehéz lenne meghatározni pontos műfaját; JA bizonyára gúnyiratnak szánta egynémely mai filozófus ellen ... A régi skolasztika kedvelt módszerét alkalmazza az újhegelianizmussal szemben ; átveszi, sőt túlságba viszi a módszerét és szellemesen mutatja ki, hogy mily tökéletes zavart tudnak némely filozófusok az egyszerű fogalmak világában teremteni. De JA nem pamfletíró és nem akar holt gondolatmeneteket gúnyolni. Nemcsak híres versében, de itt is tanítani akarta nemzetét s kis tanulmánya vége felé hirtelen hangot vált. A gúny helyét az emelkedett tanítás foglalja el és hirtelen félretéve minden katedratudományt, a maga leikéből kezdi boncolgatni a nemzet és a'poézis mélységes összefüggéseit.” Németh Andor (JA é. k., Csillag, 1948. április, 5. sz., 31. 1.) szerint: „JA egyik főtörekvése volt. . . összhangba hozni költészetét világszemléletével, Sietve kifejezni a maga és mások számára költészetének világszemléleti igazolását. Hagyatékában tömérdek jegyzet maradt fenn — ugyanaz a töredékes gondolatmenet öt-hatféle kidolgozásban —, mikből megállapíthatjuk művészetbölcseletének kialakulóban volt körvonalait. Ez eszmélkedéseknek. . . bölcseleti, illetve művészetbölcseleti értéke vitatható, de mindenesetre érdekes világot vetnek arra, ahogy JA saját költői 29* 451