Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)

I. Tanulmányok, cikkek, bírálatok

következetes szolipszisták csak a bolondok házában találhatók. Nos, Kassák nemcsak a munkásmozgalomban való részvételével tiltakozik eme következetesség vádja ellen, hanem e közlemények egyes soraival is. Mert akadnak e tárgyi számozott dolgokban értelmes sorok is, ezek azonban Kassákra magára vonatkoznak ami más oldalról megint csak szubjektivizmusáról tesz tanúságot: ,,ha észreveszem, hogy papírból van a talaj, mibe gyökereimet eresztettem, elfog a szédület” ; „érzem, ahogy a szelek átemelnek a sötétség torlaszain ó testvéreim kiket talán megütöttem mocskos kezeimmel s hiúságomban elárultalak benneteket, bocsássatok meg ezen az órán” ; „lásd együgyű ember vagyok, akit elvadítottak a rossz esztendők és bizonytalanná tettek a csalódások” ; „hangosan kérdezem mikor léptem balra ha jobbra kellett volna lépnem, vagy fordítva, hogy most itt állok a küszöbön tájékozatlanul melyik az az út, amelyre lépnem kellene s melyik az a kapu, amely mögött a felszabadított munka épülete áll” ; „árva gyermek vagyok én, akit egy szál ingecskében itt felejtettek a város közepén” ; s még néhány. Bevallom, megható volna ez a kispolgári szomorúság, ha értelme volna. Mert ezek a sorok, amelyek itt összetartozóaknak látszanak, nem tartoznak össze, semmiképpen — az egyik abból a köz­leményből való, a másik amabból, de mindenesetre olyan társak között forog ez is, az is, hogy élete egyiknek sincsen. Ügy gondolom őszinték ezek a sorok, valóban megjelölik azt az embert, aki mögöttük áll. De mi közünk volna hozzá, ha társadalmi szerepet nem követelne magának? Mi bajunk volna szomorú, letört egyéniségével, ha nem állítaná, hogy egyénisége szocialista? Búja, bánata, annyira saját esendő személyéhez kötött, hogy csak egyetlen sóhajtásnyi szocialista önkritika is meggátolná közzétételét. Hát még annak a kürtölését, hogy ez az ideológiai szocializmus, hogy ez a magatartás szocialista és hogy a munkásifjúságot ebben az ideológiában kell oktatni. Déván itt még valami ami figyelemre méltó,mert láncokon kívüli veszteségre vonatkozik. A könyv címe : 35 vers. 66—100-ig, mind számozva. Azonban kerülközik egy 36-ik közlemény is, az egyetlen, amelynek címe is van, az egyetlen, amelynek törés nélküli összefüggő értelme is van és amelyet talán ép emiatt nem tekint Kassák versnek. Hanem valami fontosabb közleménynek, hiszen, mondom, ebben értelmesen beszél, sőt könyve végére teszi kihangzásul, befejezésül. Címe „Emlékezzetek rá”. De kire? íme : „Az ember jön és az ember elmegy s én most ilyen emberről beszélek a barátról, aki 53 esztendővel ezelőtt elindult felénk 53 évvel ezelőtt, mikor mi még nem is éltünk elindult, hogy találkozzon velünk s most szörnyű bánatokkal meg egy darabka ólommal szívében örökre eltávozott tőlünk” : „ha költő vagy szólj most mondom 8 József Attila Ш. 113

Next