Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
I. Tanulmányok, cikkek, bírálatok
ható kormány” elnöke? Vájjon miért nyernek a nagytőke képviselői az új stílusban is régi stílusú „méltóságos” és „kegyelmes” címmel járó kinevezéseket? Vájjon miért nem lépteti életbe a kormány a munkaidőt szabályozó nemzetközi egyezményt? Vájjon miért nincs munkanélküli segély, amikor volt boléta? Vájjon miért rontják a béreket az inségmunka béreivel? A papi és világi nagybirtok elleni harcban a kormány természetes szövetségese a mezőgazdasági munkásság és a kisparasztság volna. Vájjon miért szavaztatta őket nyíltan a kormány? Vájjon miért nem kapott nagy részük még így sem választójogot? A hárommillió mezítlábas közül miért nincs egy is az országgyűlésben? Miért nem engedik szervezkedni a föld proletárjait és kispolgárait? Vájjon várható-e komoly, mélyreható földreform attól a kormánytól, amely ahelyett, hogy progresszív adót vetne ki a nagybirtokra, oly antiszociális adók, mint a fogyasztási, forgalmi stb. bevételéből egyenesen támogatására siet ádáz „ellenfelének”? Általában, ha nem csupán a reform szóval jelzett fogalmát akarja megreformálni a kormány, hanem valóban az a törekvése, hogy oly formát alkosson a törvényhozás útján, amelyben a dolgozó nép — a magyar nép! — életakarata jut kifejezésre, miért nem alapozza hatalmát demokratikus fordulattal a munkásnép tömegeire? Hogy én is lelkes híve lehessek a kormánynak, Gömbösnek, lelkesebb, mint ma Zilahyék! П, A világszemlélet, mely Zilahy cikkei után ítélve még nem öltött fogalmi formát, hanem megmaradt az érzelmes sejtelem állapotában, elég „egységes”, amint az arcvonalba szegődő harcosok fejtegetéseiben jelentkezik. Nézzük sorjába őket. Illyés Gyula „Reform és irodalom” című cikkében (Magyarország, 1935. április 24.) elénk tárja azt a megvizsgálatlan közhelyet, hogy irodalmunk nagyjai nemzeti jövőnkről szorongásig fokozódó aggodalommal énekelnek. Ebből aztán érvet és ihletet merít kiállásához a Zilahy-front színeiben. „Jelszavaink jó részét a kormány hivatalos programjában láttuk viszont” — írja és így fogalmazza meg a célkitűzéseket : „Tárjuk fel a nép sebeit és erejét, hozzuk napvilágra az értékeket, de a bajok gyökereit is.” „Erre az egyetlen reformra van szükségünk, a szabadságra, hogy őszintén szemükbe mondhassuk a bajokat azoknak, akik azokon segíteni akarnak.” и József Attila III. 161