Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
I. Tanulmányok, cikkek, bírálatok
legkiválóbb jóhiszemű képviselői tiltakoznak is ez ellen, „völkiscli”hangokat, vagy legalább is felhangokat kell az új népies együttestől hallania annak, aki tudományos szocialista iskolázottsággal szemlélődik irodalmi életünkben. Egy időben, a Gömbös-kormány nevezetes választásakor, az új ezer esztendőre szóló reformkorszak elején az új népiesség képviselői ,,Üj Szellemi Front” (hányszor szerepel az „új” szó!) néven léptek fel és zárkóztak Zilahy Fajos mellé, aki azt sürgette, hogy a külföldi „reformmozgalmak”, fasizmus, hitlerizmus mintájára a magyar íróknak is szellemi frontba kell tömörülniök, hogy a „látható kormányt” támogassák a „láthatatlan kormány : a papi, a világi nagybirtok és a nagytőke szent I háromsága” ellen folytatott reformhadjáratban. Nem kétséges I tehát, hogy a Gömbös-korszak völkisch-ideológiájától nem határolta el magát élesen az új népies szellem. Az „Új Szellemi Front”-ot annakidején megtámadtam a „Szocializmus”-ban és az „Esti Kurir”-ban és megtámadta Ignotus Pál is, akivel azóta együtt szerkesztjük a SZÉP SZÓ-t. Nem mondhatni, hogy köztünk és az új népiesek között azóta rendkívül szívélyessé vált volna a viszony, jóllehet, a „SZÉP SZÓ” örömmel üdvözölte az úgynevezett „Márciusi Front”-ot, amely határozott demokratikus követelésekkel lépett a nyüvánosság elé, élén Zilahy Lajossal és Féja Gézával és az azóta feledésbe merült „Új Szellemi Front” többi tagjával. Az előbb azt mondtam, hogy az új népiesség képviselőivel való viszonyunk nem nevezhető rendkívül szívélyesnek. Megjegyezhetem, hogy ez nem rajtunk múlik : ők azok, akik, úgylászik, nem tudják megbocsátani, hogy annakidején gyöngének bizonyultak, elvesztették a fejüket, mi pedig helyünkön állottunk, sőt megtámadtuk őket, jóllehet, fiatal irodalmunknak к legismertebb tagjai álltak össze az „Űj Szellemi Front”-ba. Egyébként csak természetes, hogy én, aki társadalmi kérdésekben a tudományos szocializmus logikáját veszem irányadóul, legfeljebb csak fegyverbarátjuk lehetek az új népieseknek s az is csak addig, míg valóban demokratikus és szociális, ha nem is szocialista követeléseikkel megérdemlik a rokonszenvet. Nagyon sajnálnám, ha sok gyakorlati pontban megegyező közös követeléseinkért az új népiesek vonakodása miatt nem léphetnénk fel a jövőben együttesen a francia népfront mintájára, ahogy azt a SZÉP SZÓ-val szeretnők. (Magyar Nap, 1937. július 26, Szép Szó, 1937. szeptember) 13 József Attila III. 193