Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
III. Töredékesen fennmaradt tanulmányok
összefüggését pillantottuk meg egyszeriben, aminthogy vita közben is a különböző állítások egymással vagy mással való téves összefüggését látjuk be tüstént és fordítjuk eszméink javára azáltal, hogy megállapítjuk. A megállapítás természetesen szavakkal történik, ami annyit jelent, hogy a tévedés belátásának olyan alakot adunk, hogy azt ellenfelünk is szemlélheti. Tévedését ő is beláthatja, ha az egész vitatkozás alakjában ő maga addig meg nem pillantotta volna. Egyszóval érvényességet és valóságot egyaránt szemlélünk, feltéve, hogy a valóság meg az érvényesség formához kötött. II. A forma azonban már Aristoteles szerint is tevékenység. Ha egy úszó formában van, az annyit jelent, hogy ennyi és ennyi időn belül úszik annyi meg annyi métert. A tudományos értelem, amikor fogalmaz, belátható és áttekinthető alakot nyújt. Bergson azt mondja, hogy az értelem az ember cselekvő műszere. Nos valóban az, azt cselekszi, hogy alakot teremt a belátás számára. Célja az igazság, érvényesség beláthatóvá tétele, tehát saját maga, nem pedig az igazság, érvényesség. Ennek így kell lennie, mert hiszen azt az igazságot, amelyről értelmesen számot adunk, már előzőleg be kellett lássuk, meg kellett ösmerjük, különben sejtelmünk se volna, hogy hol és miképpen fogjunk az igazság kifejtéséhez, de még azt semtudnók, hogy egyáltalában miről beszéljünk. Holott ha valamit ki akarunk fejteni, úgy kell beállítanunk az összefüggéseket, hogy az igazság mindenünnen kitessék. Mindez föltételezi az igazolandó igazság ismeretét. III. A művészettel a tetszettan (széptan, aisthétika) foglalkozott. I Csak úgy mellesleg cseledte ezt, amint neve is mutatja, hiszen a tetszetősség minden formában, csendes füzesekben, szedőgépben, ér- I tekezésben és költeményben, — azaz a valóságban, a tudományban és a művészetben egyaránt föllelhető. Szép lóról beszélünk éppúgy, mint gyönyörű számtani feladványról, ocsmány cselekedetről, — dehát a művészet se nem ló, se nem számtani feladvány. Cselekedetnek mondhatjuk ugyan, azonban egészen más értelemben, mint teszem a favágást vagy a sebészi műtétet, tehát ezt a kifejezést használnunk nem tanácsos. A művészet valóságát, tehát metafizikai mivoltát is érintették a gondolkodók. Elmesélték róla, hogy élet, hogy érzelem kifejezése, hogy szemlélet meg minden egyéb, éppen csak oly fogalmakat adtak, hogy rajtuk át az igazságot 15 József Attila III. 225