Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
III. Töredékesen fennmaradt tanulmányok
önmagától elesik, ha feleletet adunk arra a mellőzött tulajdonképpeni kérdésre, hogy műalkotásnak lehet-e politikai hatása? Előbb azonban magával a művészi tevékenységgel kell foglalkoznunk. A művészet is termelés A művészi termék éppúgy áru, mint az ipari, vagy a mezőgazdasági termékek. Mint termék, társadalmi szükséglet kielégítésére szolgál. A művész önállóan termel. így régebben közelállóit az önálló kézműves, a mesterember típusához. A középkor művészei tartották is a szellemi rokonságot a mesteremberekkel. A kapitalizmusban, ahogy a tömeggyártás egyre fejlettebben elégítette és váltotta ki a szükségleteket, a kézművesség hanyatlásnak indult, a művészet azonban — többé-kevésbé változott formában — megtartotta továbbra is társadalmi jelentőségét. A mesteremberekben megvannak az individualizmus csírái, a mesterember mégis látható közösséghez tartozónak érzi magát. A mesteremberekkel rokonságot tartó művészek individualizmusa is nagyon mérsékelt még. Ars longa, vita brevis — hosszú a művészet, rövid az élet. Ez a mondás a mesterségre, az alkotásra helyez súlyt, kifejezetten az egyéniséggel szemben. A művek „egyéni” jellege nem is alkotóik individualizmusából, hanem szubjektivizmusából fakadt. Az individualizmus és a szubjektivizmus fogalmát saját előnyükre mindig összecserélik az individualisták. Az individualizmus ideális célnak látja azt, ami a szubjektivizmus szerint reális ok gyanánt működik bennünk. A kapitalizmusban egy új embertípussal tart rokonságot a művész, a hivatásos feltalálók típusával. A Szent Eulália nevű hashajtó összetétele szerint hat egyes emberekre, — ugyanígy' a mű. A Szent Eulália hashajtónak csak egyes adagjait fogyasztják el az egyes emberek, magát a találmányt azonban a közösség használja el, mígnem új összetételű, jobban ható hashajtóval lép fel egy új feltaláló. A művet is a közösség használja el, nem az egyes emberek. A műalkotás tehát társadalmi termelő tevékenység, szabályozója a társadalmi szükséglet. Miért van művészet? A következőkben erre a kérdésre fogunk felelni. A művészetnek célja nincsen. A művészet nem alany, hanem állítmány7, nem tudatos lény7, hanem tudatos lények tevékenysége. A művészkedő tudatos lények sem tudnak felelni arra a kérdésre, hogy mi céljuk van azzal, hogy verseket írnak, képeket festenek. Többnyire belső kényszerre hivatkoznak az őszintébbek. Sokan azt felelik, az a 17 József Attila III. 257