Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
III. Töredékesen fennmaradt tanulmányok
Hulló / falevél suttog / vabeszél Ebben az énekszóban az érint kínosan, hogy hogy (!) zenéje nem vág a szöveg értelmi ritmusához. Aki nem hallotta énekelni, zavartalanul olvashatja így : Hulló / falevél suttogva / beszél Természetesen ebben az olvasásban is érvényesül az időmérték-^ — I6u — Azt hiszem, az a legokosabb, ha időmértékesnek csak azt a verset nevezzük, amelyben tiszta időmérték-képlet ismétlődik periodikusan. Minden más verset hangsúlyosnak kell tekintenünk, beleértve a szabad verset is, ha ugyan az versnek nevezhető. (6.) Ha egy osztály a maga sajátos életérzését nem képes társadalmilag, azaz művészileg kifejezni, akkor erőtlen ahhoz, hogy az egész emberiség nevében lépjen föl a történelem dobogójára. (7.) Az ösztönök dialektikája (Ismertetés) Az én ösztön lesz, ennek két attribútuma : az én-ösztön és a nemi ösztön. Ezek tehát egy szubsztancia alaptulajdonságai ; ha ezt a két ösztöncsoportot ugyanis „kivetítjük a történelembe, egynek foghatjuk fel, mint ahogy a geometrikusok szerint a párhuzamos egyenesek a végtelenben metszik egymást”. (ismertetés :) Az ösztöncsoportok eme azonossága infantilis vágy : csecsemőnek lenni, azaz „abban a paradicsomban élni, amelyben az én-ösztönök és a nemi ösztönök tárgyai még nem váltak el egymástól, még nem kellett az ösztöneink egyik csoportját visszatartanunk, hogy a másik érvényesülhessen’ ’. 18 József Attila III. 273