Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
BEVEZETÉS József Attila összes Műveinek III. kötete cikkeit, tanulmányait, tanulmánytöredékeit és terveit tartalmazza. A IV. kötetben fognak napvilágot látni szépprózai művei, verses és prózai műfordításai, drámakíserlete, önvallomásai, önéletrajza, valamint az életére vonatkozó dokumentumok. JA-nak minden fellelhető prózai művét közöljük; ezek részint folyóiratokban, lapokban jelentek meg, részint kéziratban maradtak fenn. A cikkeket, tanulmányokat tartalmazó kéziratok azonban nagy számban elvesztek vagy lappanganak. Németh Andor írja (Utószó egy utószóhoz, Szép Szó 1938 július, újból közölte: Utószó JA élettörténetéhez, Csillag 13. sz., 1948 december) : „Két láda könyv és félmázsa papír : ennyi maradt szegény JA után. Nővérei nálam helyezték el hagyatékát... Kézirathagyatéka meglepően gazdag és sokoldalú...” A továbbiakban elmondja, hogy műfordításait nem adta ki az általa sajtó alá rendezett kötetben, hanem „tartalékolta” egy későbbi kiadás számára, majd igy folytatja : „Ugyanez áll a hagyatékában talált prózai fogalmazványaira is, amelyekben skolasztikus logikai apparátussal, a kifejezéssel sokszor erősen küzdve próbálja tisztázni a művészi tevékenykedés helyét és feladatát az emberi tevékeny kedések között, s amikben a marxista és freudista tanok összehangolásával kísérletezik.” Németh Andor ebből a „kézirattömegből” három cikket közölt kiadásában (Művészetbölcseleti alapfogalmak, Munkanélküli írók táppénze, Vallomás). Ugyancsak hasznosította ezeket a kéziratokat Sándor Pál is ; belőlük állította össze Költészet és nemzet című kiadványát (1. Esztétikai töredékek jegyzete 447. 1.). így ír erről (Emlékeim JA-ról, kézirat) : „JA halála után József Jolán nekem adta át rendezés végett A. írói hagyatékát. A föladat az volt, hogy a sok kezdésből, töredékből, kísérletezésből próbáljam azokat a részleteket összeszedni, amelyekből valami összefüggő, épkézláb dolog kerekedik ki. A feladat roppant nehéz volt. Gondolatfoszlányok, futó feljegyzések, abbahagyott ötletek, félbe maradt gondolatok tömkelegéből próbáltam kiválasztani az összefüggőt, a felhasználhatót. Két fő gondolatcsoport világlott ki ezekből a műhelyforgácsokból. Az egyik a dolog, dologiság és eldologiasodás hegeli komplexumával való viaskodásról tanúskodott; a másikból pedig egy nagyarányú marxista esztétika megalkotására való törekvés bontakozott ki. Ez utóbbira vonatkozó anyagból sikerült is összeállítani egy kis kötetre valót, amely aztán »Költészet és nemzet« címen annakidején meg is jelent. A másikból csupán a róla írt tanulmányom (Az igazi JA) idézeteibe mentettem bele egyet s mást. 281