Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)

IV. Tanulmánytervek

Az Éles elme s az Idézet c. glosszák keletkezéséről Ignotus Pál is szó (Csipkerózsa, Haladás 1947. okt. 23.). Komiás Aladár itt támadott cikke, ,,Osvát” címmel A Toll 1929. november 3-i számában (I. évf. 29. 33—35. 1.) jelent meg. — A Múlt és Jövő színvonalasan szerkesztett zsidó kulturális folyóirat volt. Korkép. MAC— Magyar Atlétikai Club. Zártkörű sportklub. A Magyar­ság idézett, 1929. december 11-i száma Veres Imre dr.-nak, a MAC főtit­kárának miniszteri tanácsossá való kinevezéséről számol be (16. 1.). 14. Bübáj (II.) Megjelent az Előőrs 1930. január 4-i számában (III. évf. 1.), a 10. lapon. A két glossza aláírás nélküli; de, mint az előzőeknél, úgy itt is valószínű, hogy József Attila írta. A kis glosszák írásmódja, fordulatai is azonosak a költő ekkor írt más prózai műveiével. Ezenkívül: címe azonos az előző, bizonyosan tőle származó rovattal; s ezután megszűnik a rovat is, s csakhamar József Attila közreműködése is az Előörs-ben. Hajrá, demokrácia ! Az itt tárgyalt esetre visszatér Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ama bizonyos „felsőbb rétegek” c. vezércikkében, a lap 1930. február 1-i számában. A Bűbáj I. és II a kiforratlan, útját kereső költő írása, aki a Párt munkájába való bekapcsolódása előtt, a polgári radikális körökben ért sérelme után néhány hónapra a radikális jelszavakat is hangoztató Előőrs köréhez került közel. 15. Az Istenek halnak, az Ember él. Megjelent A Toll 1930. január 10-i (III. évf. 2.) számában, a 10—22. lapon. Különlenyomatban, teljesen változatlan szöveggel és szedéssel, csak külön címlappal (Az Istenek halnak, az ember él. Tárgyi kritikai tanulmány. Az író kiadása.) is napvilágot látott. A cikk első, általános részét (48. 1. és 49. 1. első bekezdés végéig), valamint az 50. lap. 5—28. sorig terjedő részét Németh Andor kiadásában „A költészetről” címmel közölte (JA összes versei és válogatott írásai, 517—519. 1.). 1. Keletkezése A cikket a Toll 1930. január 10-i száma az első oldalán a következő kis megjegyzései harangozza be : ,,E számunkban József Attila merészen tárgyilagos kritikáját adjuk Babits Mihály új verskötetéről. József Attila ezzel a Gyulai Pál óta nélkülözött tárgyi hozzászólással tüntetni kíván kritikánk kritikátlansága : a lélektanos játszadozás és a mondvacsinált tekintély előtt való szolgai elaljasodás ellen. Egyesek talán kíméletlennek találják majd s már ezzel is elárulják szellemi fertőzöttségüket; mert a kí­méletlen fogalma a költőt mint embert állítja a gondolat előterébe, már pedig a kritikust a magánember nem érdekelheti. Ehhez az érdeklődéshez néki csak mint magánembernek van joga. A művei elszakadnak írójuktól, magukért állnak helyt a maguk módján. József Attila álláspontja ez és mindenkié, aki a tisztaságot megbecsüli és megköveteli.” A cikk kelet­kezésének körülményeiről ír Fábián Dániel (A népies JA — Kézirat, 63. 1.). Szerinte Hódmezővásárhelyen, nővérénél időzéseben JA már foglalkozott a pamflet megírásának gondolatával. „Ezekben a napokban állandóan Babits Mihály izgatta fantáziáját. Majdnem minden verseskötete és prózai írása állandóan előtte volt, folyton tanulmányozta, Hosszú órákig tartó 297

Next