Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
113. lap, 12. sor: „hangosan kérdezem... 93. 113. lap, 16. sor: „árva gyermek vagyok én...”: 95. 114. lap, 14. sor: Stromfeld Aurél (1878—1927) 1919-ben a Tanácsköztársaság ideje alatt a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke. A Tanácsköztársaság megdöntése után részt vett a baloldali mozgalomban, 1926-tól az illegális kommunista mozgalom tagjaként egyik harcosa és vezetője az MSZDP balszárnyának. A róla szóló vers : 75. A cikkre hivatkozik Horváth Márton (A munkásosztály költője. Társadalmi Szemle, 1955. 4. sz. 136—7.1.). 25. Fiatalságunk és a népművészet. Megjelent a Szabadon c. folyóirat 1932 januári számában (1—3. 1.) Közli a JA Mkl. is. (411—413. 1.). A cikkre a Széphalom 1932. január—márciusi száma (1—3. sz., 29.1.), a „Beküldött könyvek” rovatban a következő megjegyzéssel válaszolt: ,.Szabadon, II. évf. jan. — József Attila írja : »A proletárművészet ősét a népművészetben látja, hiszen a népművészet hagyományosan kollektív.« A népművészet sohasem fejezett ki osztályöntudatot, viszont a fiatal proletárköltők osztályöntudata még nem jelent életet, életlehetőséget oly értelemben, mint ahogy a népművészet azt jelentette. A proletárművészet és a népművészet egyformán »kollektiv« volna? Frázis ez, — úgy látszik, hogy a frázisoktól egyik irodalmi párt vagy generáció sem szabadulhat.” A kis megjegyzés aláírója: L. I. (Rákosszentmihály). A cikket a József Attila-irodalom általában mint a népies mozgalommal való határozott szakítást, annak elvszerű szigorú kritikáját értékeli, így Németh Andor (JA é. k. Csillag 1948. április, 5. sz. 29. 1.) „1932-ben.. „ nyilvánosan szakít a népiesekkel. ” Fövény Lászlóné (József Attila. 103—104. 1.) szerint : „A cikkben elhatárolja magát azoktól a csoportoktól is, melyeknek balszárnyán mindaddig ő is helyet foglalt, amíg úgy látszott, hogy a helyes utat járják. (Bartha Miklós Társaság, Wesselényi Reform-klub stb.). A népiesek osztályfeletti általános fogalmai mögött már itt meglátja a fasizmus felé való elhajlás veszedelmét. Erre figyelmeztet, ezért határolja el útját errefelé is... Ha a cikk bizonyos mértékig egyoldalúan látja is a népi írók mozgalmát, csak a jobboldali veszedelmeket látva meg benne, mégis az egyetlen ez időből való világos figyelmeztetés az irodalom területén megnyilvánuló fasizmus veszélyeire.” Horváth Márton (A munkásosztály költője, Társadalmi Szemle 1955. 4. sz. 138—139. 1.) a cikk ismertetése után kiemeli : „Helyesen hangsúlyozza azt is, hogy a népművészet a proletárművészetben folytatódik. Nem lényegtelen megállapítás ez olyan időben, amikor proletárművészet címén tobzódott Budapesten a minden kulturális múlttal és különösen a népművészettel szakítani akaró kispolgári anarchista proletkult.” Kis Ferenc (JA ritmikája II., Irodalomtörténeti Közlemények 1957. 1—2. sz., 84. 1.) annak bizonyítására idézi a cikket, hogy „a nemzeti ritmus a modern költő számára is rejt lehetőségeket, s mint hagyatéknak a proletárköltő a legjogosabb örököse. ..” Jegyzetek a cikkhez 115. lap, 23—28. sor: A csehszlovákiai magyar fiatalok SarWs-mozgalmáról az egykorú sajtóban bő anyag található. Ismeretes, hogy a mozgalom, amely eredetileg falukutató, regöscserkész mozgalomból nőtt ki, fejlődése folyamán közel került a marxizmushoz, s végül legjobbjai a kommunista párt keretében folytatták munkájukat. (A mozgalom történetének legadatszerűbb összefoglalása máig 345