Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
27. Egyéniség és valóság. A József Attila által szerkesztett Valóság c. folyóirat első és egyetlen számában (1932 június, I. évf. 1. sz., 1—6. 1.) jelent meg. 7. A cikket már a kortársak is József Attila egyik legbonyolultabb, legérthetetlenebb művének tartották. Szántó Judit emlékezik rá (szóbeli közlése s emlékezései feljegyzése), hogy József Attila egy napon avval állt elő : „no, Judit, írtam egy cikket, amelyik elejétől végig marxista, mégsem fogják megérteni. Miért ? Mert ezek az emberek elméletileg még azon a fokon sem állanak, mint én. Most beadtam nekik.” A cikket általában valóban nem értették meg ; erre JA válasza az volt: „Kérdezzétek meg Juditot, ő majd megmagyarázza.” S valóban, napokon keresztül magyarázta Juditnak, úgy, hogy az szinte kívülről tudta már. — Fejtő Ferenc, — aki akkor, még mint kommunista, a Valóság egyik részét szerkesztette, —így emlékezik (JA az útmutató. Népszava könyvkiadó; 12. 1.): „Micsoda botrány volt berkeinkben, amikor József Attila az első folyóirat hasábjain, amelyet együtt alapítottunk és szerkesztettünk. . . egy hegeliánus tanulmányt írt, . . . valamit tényleg értettem belőle, mert Attila jó néhány éjszakán át elmagyarázta és lefordította. Kértem is, mielőtt nyomdába adtuk volna a tanulmányt, hogy fordítsa le az olvasók részére Hegelről legalább is Marxra, — de megkötötte magát. Mint ahogy Baudelaire a burzsoákat, úgy akarta ő épatírozni kávéházi vitapartnereit hegeli fejtegetéseivel, amelyekben a tárgyi és alanyi valóság viszonyáról volt szó”. Bányai László (Négyszemközt JA-val : 190. 1.) szerint: „...a lap első helyét betöltő terjedelmes értekezés oly súlyos filozófiai fejtegetést tartalmazott, aminőt összpontosított figyelem mellett is alig-alig tudott az ember megközelíteni, követni. Bevallom, hogy akkor —többszöri elolvasás után, — egy hangot sem értettem belőle. Mikor ezt Attilának megmondottam, hangos csettentéssel kiszívta a fogát s ezzel a téma fölött tartott eszmecserénk már be is fejeződött.” Megrökönyödésről, értetlenségről, megdöbbenésről számolnak be a többi kortársak ; maga JA is (vö. Kapitalista tervgazdaság vagy marxista elmélet c. cikkében, e kiadás 138. lapján): ,,Ez írásomat a magyarországi marxisták majdnem kivétel nélkül támadták, különösen azt a passzusát minősítették antimarxista bolondgombának, amely szerint az emberi test, illetve a munka termelési eszköz 2. A cikk hatása természetszerűen eléggé hátrányos volt JA-ra nézve. Sándor Pál írja (Emlékeim JA-ról—kézirat): „A lap első száma. . .[hatalmas botrányt okozott, — még pedig Attila nagy filozófiai tanulmánya miatt.” »Egyéniség és valóság« volt a címe, és általános felháborodást keltett »érthetetlensége«, összevisszasága miatt, amely csak »megbolonditja« a fiatalságot. Én — .. .már csak nosztalgiából és szolidaritásból is — védelmére keltem a tanulmánynak .. .de ez akkor nem sokat segített. A pártapparátus megtagadta a terjesztést, állást foglalt ellene és ezzel a lap további sorsa meg volt pecsételve.” A pártban a cikk körül folyó vitákra utal Jeszenszky Erik cikke is (Skolasztika vagy dialektika, Korunk 1932 szeptember 692. 1.): „És legkevésbé indokolt az, hogy itt beavatkozzunk abba a vitába, amelynek 351