Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
Voltak, akik megértettek. Voltak, mint Fülep és Kodolányi, akik már jóval előttem hangoztatták mindezt. Mások más sebeket tártak fel a nemzet testén, melyet én elsősorban a dolgozó nép millióival azonosítottam. Hosszú volna felsorolni, mi mindent fedeztünk fel. Távol álltunk egymástól, de együtt voltunk a magyarság sorsáért való aggodalomban. A torlódó események csak megerősítettek, hogy minden okunk megvan Berzsenyi, Vörösmarty, de még Petőfi szorongására is, akiket én csak most értettem meg igazán. Amikor jelszavaink jó részét a kormány hivatalos programmjában láttuk viszont. A programmban, mely körül politikai harc indul, a politika szokásos fegyvereivel. Ezek a fegyverek nem a mi fegyvereink. írói állásainkat adnánk fel, ha ebbe a harcba belekeverednénk. A mi igényeinket és követeléseinket valóban semmiféle politika nem tudja kielégíteni, mert egy kormány sem valósíthat meg annyit, aminél mi még többet ne kívánnánk. A mi eszmevilágunkban a magyarság fogalma a legmagasabb emberi eszmékkel keveredik, melyeket az irodalom maga elé tűzött. Ahogy nem hederítettünk annak idején a gáncsra, úgy nem állhatunk meg az esetleges helyeslésre sem. Mindkettő csak arra buzdíthat bennünket, hogy folytassuk azt, amit nem is mi kezdtünk, hanem maga a magyar ,irodalom. Tárjuk fel a nép sebeit és erejét, hozzuk napvilágra az értékeket, de a bajok gyökereit is : tudatosítsuk, amit eddig csak aggódásainkból ismertünk: hogy mit jelent magyarnak lenni. Erre egyetlen reformra van szükségünk : a szabadságra, hogy őszintén szemükbe mondhassuk a bajokat azoknak, akik azokon segíteni akarnak. Kodolányi János: HOLT LELKEK Hozzászólás az új szellemi front vitájához (Magyarország, 1935. ápr. 25. 3. 1.)- Zilahy Lajos a Pesti Napló-ban írt emlékezetes cikkében felvetette a kérdést: vájjon azok az írók, akik több mint egy évtizeden át a nemzet életerőit felszabadító újításokat követelték, s vállalták érte a megértetlenség, a lenézés és fitymálás osztályrészét, odaállhatnak-e a kormány segítségére eszméik megvalósítása érdekében. A cikk nagy ellenzésre talált azoknál, akik semmiféle kézzelfogható munkát eddig nem vállaltak s nem végeztek ugyan, művek nem jelzik pályafutásukat, ellenben az „írói függetlenséget” minden lehető és lehetetlen alkalommal védik, s ha semmi életbevágó eszmét nem vetettek is fel soha, bőven tagadtak mindent, aminek megvalósítása másokat lelkesít. Beszéljünk a dologról egészen egyszerűen és őszintén. Gyermekkorom egy részét olyan faluban töltöttem, amelynek egyik fele magyar, a másik fele német volt. A szemem előtt folytak le a magyarság és a németség küzdelmei, a fogcsikorgató harcok a földért, a gazdasági erőforrásokért, a megmaradásért. A szomszéd falu meg tiszta magyar volt. Gyakran átsétáltunk a virágzó gesztenyeerdőn, s gyönyörködtünk a falucska utcáján végig iramló patak csillogásában, a hegyoldalra felfutó virágos. 25 József Attila III. 385