Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
s bogy „Idézett cikkében szocialistának vallotta magát”. (Kié JA ? Delta Almanach, 1940. 42—48. 1.) A JA irodalom többször foglalkozik, a fenti értelemben, a cikkel. Fejtő Ferenc (JA az útmutató, 22. 1.) is idézi. Németh Andor (JA 155) szerint: „Céljainkat JA... szavai világosan meghatározták.” Ugyanő másik művében (JA é. k.. Csillag, 1948. július 8. sz. 30—31.1.) is hosszan idézi, a lap programját és hitvallást látva benne. Fövény L,ászióné (JA 168. 1.), a cikkről, némiképpen egyszerűsítve összetett mondanivalóját, ezeket Írja : „Egy szerkesztői üzenetben az »erkölcsi felszabadulásra« áhítozó olvasónak megmagyarázza, hogy erkölcs és rend »csupán a szabadságból és a szabadságban« fejlődhet ki, s hogy ehhez a szabadsághoz csak a burzsoázia elleni harc árán lehet eljutni. A társadalom bűnein csak úgy lehet segíteni, ha küzdünk »egy olyan társadalmi rendért, termelési módért és elosztási szervezetért«, melyben ezek a bűnök természetszerűen megszűnnek majd. Félreérthetetlenül megfogalmazza, hogy az osztályharc marxi elmélete és a proletárdiktatúra megvalósításáért folyó konkrét gyakorlati harc alapján áll. Szavai azonban elvesznek a lap liberális, revizionista, trockista cikkeinek dzsungelében.” 184. lap, 11. sor: „a vallás az emberi lényeg megvalósulása...” kezdetű Marx-idézet lelőhelye : Zur Kritik der Hegelschen Rechtsphilosophie, Einleitung. Marx—Engels Gesamtausgabe I. 1/1. 41. Miért nem járok színházba? Független Színpad 1937. 1. 2. számából. A folyóirat Miért nem járok színházba ? (Miért nem járnak értelmiségünk kiemelkedő képviselői színházba ?) címmel ankétot rendezett. A kérdésre Babits Mihály, Benedek Marcell, Füst Milán, Illyés Gyula, József Attila, Németh Andor válaszoltak. 42. Ignotus Pál: Kosztolányi Dezs5. Megjelent a Szép Szó 1937 februári számában (IV. köt. 1. füzet), a Könyvekről rovatban (91. 1.). Ignotus Pál (1901J liberális publicista és kritikus. A 20-as évek végén mint a fiatal polgári írógárda egyik vezetője, a Századunk, majd A Toll munkatársa kezdte pályáját. A fasizmus ellen felvette a harcot (A horogkeresztes hadjárat, 1933), de orthodox liberális oldalról; a fasizmusban elsősorban kispolgári, értelem-ellenes szadista lázadást látott, a monopoltőke kezdeményező, alapvető szerepét lebecsülte. Ugyanakkor kezdettől fogva antibolsevista, a marxizmus elavultságát hirdette; egy „megreformált liberalizmus” lebegett szeme előtt. 1935 után — a fasizmus megerősödése, s a népfront-politika bizonyos sikerei hatására — némileg radikalizálódott; előbb szociáldemokrata körökkel keresett kapcsolatot, majd a Szép Szó-ban egy polgári radikális színezetű népfrontpolitikára törekedett, élesen küzdve a fasizmus minden formája s a magyar népies mozgalom jobboldali megnyilvánulásai ellen, de elhatárolva magát a kommunistáktól is. Álláspontját mindvégig antikommunizmus jellemezte; jelenleg —változatlanul polgári álláspontról —■ külföldről éles harcot folytat a magyar népi demokrácia ellen. József Attilával való ismeretsége 1927-ben kezdődik. A költőnek a KMP-hoz való csatlakozása után eltávolodtak egymástól. Barátságuk 1935 körül újult fel, elsősorban JA-nak a Szép Szó szerkesztésébe való bekapcsolódásával. Viszonyuk értékelése — mint általában a költőnek a Szép Szónál betöltött szerepe — még kritikai tisztázásra vár ; kétségtelen azonban, hogy bár nézeteik egyes pontokban megegyeztek ezekben az években, lényeges különbségek választották el őket mindvégig, mind személyi, mind elvi tekintetben. Ignotus Pál Kosztolányi Dezsőről irt tanulmánya először a Szép Szó 1936. III. kötetében (1936 november, 97—111. 1.), A liberalizmus házi re-27* 419