Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
egyik legjelentősebb költőjével való beszélgetésemet a »Magyar Nap« olvasóinak figyelmébe ajánlom, annál is inkább, mert József Attila amellett, hogy a legegyénibb hangú, robusztus költőtehetség: kitűnően képzett szociológus, akinek az úgynevezett »új népiességről« való megállapításai tehát feltétlenül figyelemre méltók. Budapest, július hó.” A Magyar Nap c. kommunista hírlapban közölt beszélgetés JA egyik legfontosabb nyilatkozata, amely a Márciusi Fronttal való viszonyát tisztázza. (A Márciusi Frontról más nyilatkozatait 1. 43. és 65. sz. cikkekben.) A Márciusi Front főként az ún. falukutatóknak, íróknak, haladó értelmiségieknek — bizonyos fokig az KMP munkájának hatására is kibontakozott — mozgalma. Hivatalosan 1937. március 15-én alakult meg, a Nemzeti Múzeum lépcsőin tartott gyűléssel, ahol Féja Géza, Kovács Imre és Zilahy Lajos beszéde után egy 12 pontból álló programot fogadtak el. A Márciusi Front tevékenysége az 1937. március 15-i zászlóbontás után lényegében csak ugyanazon év októberében, a makói tanácskozás után indult meg erősebben. A Márciusi Front kétségtelenül a két világháború közti egyik legjelentősebb demokratikus megmozdulás, egyúttal a népies írók legnagyobbszabású politikai akciója volt. Programjában és tevékenységében természetesen a népies mozgalom antimarxista ideológiájának hatása is tükröződik ; vezetői s résztvevői közül egyesek a marxizmus—leninizmus teljes megértéséig jutottak el, mások viszont a fasizmus ideológiai hatása alá kerültek. (A tevékenységéről s programjáról írt igen nagy irodalomból 1. többek között: Féja Géza, Márciusi Front, Válasz, 1937 június; a mozgalom Híd c. lapjának 1937 decemberi és 1938 márciusi számai; Mit kíván a magyar nép ? Válasz, 1938 március. Értékelésére Révai József Marxizmus és népiesség címmel összefoglalt tanulmányait (A Marxizmus, népiesség, magyarság, Budapest, 1948. c. kötetben). JA cikke — a népies mozgalmak kritikája mellett — félreérthetetlenül hitet tesz egy új magyar népfront, az antifasiszta erők széleskörű összefogása mellett, s evvel egyúttal a Kommunista Internacionálé VII. Kongresszusának politikai célkitűzéseit is követi. A JA irodalom foglalkozik a cikkel. Kevéssel megjelenése után a Magyar Nap 1937. október 15-i számában Vass László hivatkozik rá, a Szép Szónak a népfrontra való készségét bizonyítva vele. A szélsőjobboldal kisajátitási kísérletei ellen tiltakozva, 1940-ben Gáspár Zoltán ismét tanúságul hívja a cikket. (Kié JA ? Delta Almanach, 1940, 42—48. 1.) Fejtő Ferenc (JA az útmutató 32. 1.) az antifasiszta népfront-gondolatot emeli ki. Hosszan idézi a cikket, részletesebb értékelés nélkül Németh Andor (JA é. k., Csillag 1948. augusztus, 9. sz. 39.1.) ; Fövény Lászlóné (JA 165—66. 1.) annak indokolására idézi, hogy miért nem írt JA a Válasz-ban. Horváth Márton viszont éppen ellenkező összefüggésben hívja fel rá a figyelmet; „Hiba lenne JA-nak a népiesekhez fűződő viszonyát úgy magyarázni, hogy azt kizárólag a kritika jellemezte. . . Kritizált, ha arra volt szükség, de elismert, dicsért, sőt együttműködést javasolt, ha ez szolgálta a nép érdekét. A Márciusi Front megalakulását például JA örömmel üdvözölte.” (A munkásosztály költője, Társadalmi Szemle 1955. 4. sz. 141.1.) 46. A mai költő feladatai. Megjelent a prágai Új Szellem 1937. október 15-i (I. évf. 17. sz.) számában (7. 1.). Az Új Szellem, Szvatkó Pál szemléje, folyamatosan mutatta be az 1937 év folyamán a magyarországi írói csoportokat, folyóiratokat. Az 1937. október 15-i szám mutatta be csehszlovákiai előadókörútja alkalmából a Szép Szó-t; s ennek keretében közli JA kis cikkét, élete utolsó megjelent prózai írását. Szalatnai Rezső (JA és a csehszlovákiai 421