Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
szenvezés ellen is. A finánctőke fasiszta diktatúrájának teljes kiépülése idején a ,,Nyugat” minden „radikáliskodó” színezetét feladja és politikailag szigorúan beleilleszkedik a fasiszta „nemzeti egységbe”, fajra és vallásra való tekintet nélkül s művészetében magát a „nemzet virágos kertjének” (Móricz Zsigmond) hirdeti. A liberális polgárság egykori irodalmi nagyságai, Karinthy, Molnár Ferenc, a rohadó polgári irodalom üzletszerűségében züllöttek el”. A vita további cikkei : Barta Sándor : A magyarnyelvű proletárirodalom pártszerűségéért (Sarló és Kalapács, 1932 április), Matheika János : Nyilatkozat (Sarló és Kalapács, 1932 május) ; lényegében önkritika a tervezet hibáiért, amelyekből néhányat elismer, más kifogásokat azonban visszautasít. Ebben olvassuk : ,, . . . lényegében emigrációs Plattform, nem adja a diktatúra utáni magyarországi proletárirodalom és munkás-kultúrmozgalom konkrét analizálását. Tény, hogy abban az időben nem ismertük eléggé a magyarországi proletárforradalom helyzetét és erejét”; Gyalog János (Bpest) : A magyar proletárforradalom irodalmi platformjáért. (Sarló és Kalapács, 1932 augusztus—szeptember, a magyar forradalmi hagyományokra, valamint a magyarországi proletárirodalom észre nem vett műveire s alkotóira hívja fel a figyelmet.) A plattform-vita lényegében időszerűségét vesztette, amikor 1932. április 23-án a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Központi Bizottsága határozatában feloszlatta a RAPP szervezeteit, — egyúttal erős bírálatot gyakorolva a RAPP - tolsó évekbeli tevékenysége felett. Ennek a határozatnak a világánál a plattformtervezet — bár egyes megállapításai, különösen a vita által helyesbített formában helytállóak, — a maga egészében baloldali szektás hibákkal terhesnek bizonyul. 3. JA cikkének keletkezése JA a platformtervezetről a Sarló és Kalapács-ból szerzett tudomást. A rávonatkozó értékelés, — amelynek alapja az Előörs-sel való kapcsolata volt (1. 440. lap), — mélyen sértette és bántotta. Andrásfi Gyula (Szemináriumvezető : JA—kézirat) említi, hogy egy ízben sírva látták szemináriumi hallgatói, kezében a Sarló és Kalapács egy példányával. Tamás Aladár a támadás hatásáról ezeket írja (JA a munkásmozgalomban, Csillag, 1956. szeptember, 9. sz. 564 1.) : „Ebbe a helyzetbe, amely József Attila életének viszonylag kiegyensúlyozottabb korszaka volt, villámcsapásként sújtott bele a Sarló Kalapács 1931. júniusi száma. Ebben a számban közlemény jelent meg »A magyar proletárirodalom platformtervezete« címmel, amely a világpolitikai helyzet, a világirodalom ismertetése mellett a magyar irodalom helyzetével foglalkozott. Ennek kapcsán József Attiláról nem kevesebbet állított, minthogy »a fasizmus táborában keresi a kivezető utat«. Magyarországon ez a cikk a kommunistákat, de elsősorban a kommunista írókat és értelmiségieket, akik személyesen is jól ismerték József Attilát, mélységesen felháborította. József Attilára katasztrófálisan hatott. Napokon át jóformán beszélni sem lehetett vele. 6, aki kiizködve és nehéz önemésztés után került a kommunista mozgalom soraiba, hogy haláláig annak hive maradjon, szinte utálkozást érzett, hogy — mint ahogy mondotta — milyen cinikusan, felelőtlenül törnek pálcát emberi, költői sorsok felett. De a személyét ért támadástól függetlenül tudománytalannak, helytelennek és felületesnek ítélte meg a »plattformtervezetet«. Néhány nap alatt megírta rá a válaszát, amelyben ízekre szedte a »tervezetet« minden állítását. 444