Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
IV. Tanulmánytervek
Avval adta át nekem, hogy tegyek meg mindent, hogy a Sarló és Kalapácsban leközöljék, annyival is inkább, mivel úgyis felhívták az írókat a vitára. Amennyiben azonban válasza nem jelenne meg a következő számban, úgy idehaza fogja megjelentetni ennek hatása alatt írt versét. És felolvasott nekem egy verset. Végsőkig elkeseredett, sötét írás volt. Megjelenése rengeteget ártott volna elsősorban József Attilának, a velünk szembenálló táborban pedig örömujjongást váltott volna ki. Napokig kellett lelkére beszélni, amíg — miután Szántó Judit is segített — megsemmisítette ezt a versét. József Attila tisztában volt vele, hogy kik és miért támadják. Vagy legalábbis azt hitte, tudja. Költői, írói, e' béri féltékenységgel, kicsinyességgel magyarázta a dolgot. Egy percig nem gondolt arra, hogy a Szovjetuniót tegye felelőssé a Sarló és Kalapács cikkéért, vagy akár itthoni kommunista íróbarátait, az illegális Kommunisták Magyarországi Pártját”. A Fábry Zoltán szerkesztette „Az Út” című kommunista folyóirat 1931. évi 6. számában közölni kezdte a platformtervezetet, s felhívta a kulturális szerveket s az írókat, hogy szóljanak hozzá. JA Fábry Zoltánhoz 1931. szeptember 3-án írt levelében írta meg véleményét. (K. Fábry Zoltán: A gondolat igaza. Csehszlovákiai Magyar könyvkiadó, 1955 : 67. sz. ; Tamás Aladár : id. m. 560. skk.; a levél eredetije a Múzeumban.) Ebben írja : A platform tervezetét /ismerem a Sarló és a Kalapácsból, azzal a támadással együtt, amellyel engem illet. Enyhén szólva egy tájékozatlan társaság frakciós tevékenységének minősítem. Én több mint egy esztendeje tevékeny tagja vagyok az illegális KMP-nak, mint párttag kezdetben röpirat-stencileket gépeltem, ma 7 szemináriumom van és vasárnaponként százak előtt tartok a szabadban előadásokat. Én nem Moszkvában, a proletrádiktatúra 14. évében szájatok tehetségtelenül, hanem Budapesten, az ellenforradalom 12. évében dolgozom eléggé eredményesen. Forradalmi verseim többsége a munkások kezén forog sokszorosítva . . . azonkívül jók és nem rosszak, legalább is mm tehetségtelenek, ugyanakkor, amikor a rólam szóló passzus túloldalán vers címén ilyen sorok állnak : Kiutat kerestünk, kiút felé vágytunk s a „Viharmadarad” került a kezünkbe az „Anya” lapjai arcunk feltüzelte. A platformtervezet h pontjának követelése : harc a művészi minőségért! Nos, majd szóbaállok velük, ha többesszámú alanyhoz többesszámú állítmányt lesznek . . . A támadást illetőleg meg kell jegyeznem, hogy a ,,Lebukott" és az itt küldött ,,Vigadó dal” c. verseimet még a múlt év novemberében kiküldtem Moszkvába : a verseket Hidas Antal testvéröccse vette kézhez azzal, hogy Moszkvába utazik és a S. К.-hoz juttatja őket. Nem jelentek meg, ami mellékes. Rólam azonban tudniok kellene legalább annyit, hogy támadásukkal nem illethetnek, ha máshonnan nem, hát a tőlük agyondicsért G. S. Korunk-beli cikkéből, hiszen az ő tervezetük csak júniusban jelent meg. Idetartozik az is, hogy az Ön által ismert és méltatott könyv még az év elején látott napvilágot. De tájékozatlanság nem mentesít. Azonfelül nem tudom, de valószínűleg sohasem fogom megtudni, hogy amit rólam írnak, azt honnan veszik. Én abban az irányban egy pillanatig sem ,,tévelyegtem”. Én anarchista voltam azelőtt, tagja a párizsi ,, Union Anarchiste-Communiste”-nek . . . A tervezethez ennyi a hozzászólásom. De ha már benne vagyok, megemlítem, hogy az ellenem intézett támadásnak megvan a mozgalmi oldala is. 445