Szabolcsi Miklós (szerk.): József Attila: Cikkek, tanulmányok, vázlatok - József Attila összes művei 3. (Budapest, 1958)
I. Tanulmányok, cikkek, bírálatok
fölosztható erkölcsösökre és erkölcstelenekre, amint hogy az anyagi világ is fölosztható például áttetsző és át nem tetsző tárgyakra. A müvek önértékét azonban az efféle csoportosítás nem érinti. Hangsúlyoznom kell, hogy mindez csak a valóban értékes alkotásokra áll, — a többi sem nem erkölcsös, sem nem erkölcstelen, hanem közömbös szemét. Másszóval a költő csakis akkor szavahihető, ha jó verset ír. Ezeket a megfontolandó gondolatokat előre kellett bocsátanom, mert Babits Mihálynak szóbanforgó verseit úgy körülajnározták, mintha a kritika kisdedek majálisa volna. Hetet-havat összecsapadékoltak Babits leikéről, miegyébről, anélkül hogy sugarat vetettek volna a varázserőre, amely a lelket fölidézi. Pedig lélekről aligha beszélhetünk oly bántóan rossz versek kötege ez a könyv. Hogy az aprólékon kezdjem, két marékkai tömi belénk a zagyvaságot: Ordítsatok szerelmet vagy pénzt még inkább, búvá szeretői a Pénz sin-karja közt doromboló fiktív arannyal pereces világnak I (Babylon egerei) Ignotus után szabadon : akasszanak föl, ha értem, de nyelvünknek ennél rútabb, szutykosabb, tehetetlenebb és alantasabb mozdulatát még nem vettem fülembe. Holott a következő kétoldalas vers is így megy elejétől végéig : Szók deliriuma, nyűgöző, nyüzsögő. Játszanak, összefogóznak benned, cikáznak, tűnnek, bukfenceznek, s olykor megállnak fejen s már mind megforgatod önkénytelen : „Kultúra!" „A rut luk!" Micsoda szimbólum! Bum! Bum! (Egyfajta kultúra) Ismeretes, hogy költők-írók szójátékkal szívesen szórakoznak. De hogy valaki ezt két oldalon komoly érdekű versben végigvigye oly ízetlen szavú bölcselmi alapon, hogy „két véletlen szó nem ostobább, mint e világ vasakkal-/w2ÖW s gyilkos véletlene”, — arra 4 József Attila Ш. 49