Szántó Miklós: Életmód, művelődés, szabadidő (Budapest, 1967)
Életmód-vizsgálat két angyalföldi lakótelepen
Attila Színház, amelyben Budapest olyan kedvencei játszanak, mint Gobbi Hilda, Rádai Imre, Bodrogi Gyula, és e színházban játszott éveken keresztül Sinkovits Imre és Darvas Iván is. A közelben van a hatalmas Dózsa mozi, ahol törzsvendégek a Tizenháromház családjai. A fáradt öregeknek télen-nyáron felüdülés a gyógyvízéért kedvelt Szabadság strand, vagy ahogy becézik: a Dagály. Ahogy egy bennszülött vasas nyugdíjas mondta nekünk: a gyerekek itt akkor tanulnak úszni, amikor járni. Az Árpád-hídnál gyermekjátszótér van homokozóval, a kicsiknek mászóráccsal, és hintával a nagyobbaknak. Több iskola, óvoda, a Szabó Ervin könyvtár fiókja épült fel a közelben és a Lehel-piac melletti Lehel téren van egy ifjúsági, egy gyermek-könyvtár is. A Tomori-telepnek is kedvenc színháza a József Attila Színház, mozijuk a Dózsa mozi és mellettük a közeli József Attila Művelődési Ház mozija. A József Attila Művelődési Ház nagy forgalmú kulturális központ. Ennek ellenére az egyesületi és klubélet terén nincs a környéken számottevő fejlődés. Úgy látszik, a társasági igény más formákban valósul meg. Piacuk, könyvtáruk, kórházuk, rendelőintézetük, strandjuk ugyanaz, mint a Tizenháromházé. Meg kell jegyeznünk, hogy a „városnegyed-nivellálás” tendenciája, amely különösen a fővárosban érvényesült egy ideig, nem utolsósorban a peremterületek lakóinak ellenállása miatt — nagyjában-egészében — kudarcot vallott. Egyes tervezők elgondolása az volt, hogy meg kell szüntetni a city-t, mint bevásárlási és szórakoztató központot, és a megfelelő létesítményeket szét kell szórni a városperemig. Jogos és szükségszerű, hogy a mindennapi ellátottság tekintetében ezek a túlnyomóan munkásnegyedek ugyanolyan szép élelmiszerüzleteket és háztartási boltokat kapjanak, mint a városközpont és e tekintetben elérjék a belváros színvonalát; de nem lenne helyes, ha mindennemű városnegyeddifferenciáltság megszűnne. A dolgozók — a tapasztalatok szerint — jogot formálnak arra, hogy luxus bevásárlásaikat, szórakozásukat a város szívében bonyolítsák le. Jellemző, hogy a József Attila Színház néző-adatai alapján megállapíthatjuk: közönsége nemcsak angyalföldi, hanem soraikban megtalálhatók a színházkedvelők Budapest minden kerületéből, viszont a XIII. kerületiek sűrűbben járnak a Nemzeti Színházba, a Vígszínházba, az Operettszínházba vagy az Operába. Ha az angyalföldi kislány valami szép divatholmit akar venni, gyakran akkor is bemegy a belvárosba, ha a Váci úti üzlet bizonyos árucikkekkel néha jobban ellátott, mint a Váci utcai. A vásárlóhelynek megvan a maga presztízse. A szocialista fejlődéssel átalakulnak a városnegyedek; de nem az elkülönülés, nem a szakadék a jellemző a belváros és városperem közt, hanem a különböző társadalmi-gazdasági csoportok keveredése. c) A szocializációval összefüggő funkciók azt mutatják, hogy a Tizenháromház jobban szocializált, mint az új telep. Kezdenénk egy jellemző aprósággal. A Váci út 108-ban kapott a ház a Házkezelési Igazgatóságtól egy mosógépet és centrifugát. A mosókonyhában tartják, szorgalmasan használják, szépen beosztják egymás közt a családok. (Egy nagymosás áram-hozzájárulása 4 forint.) A Tizenháromház kohó, amely segíti a városivá alakulást. Olyan, mint egy emeletes falu és az öregek teszik könnyebbé az átállást. Lételemük a kölcsönös 85