Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk - Nyelvészeti tanulmányok 11. (Budapest, 1968)
SZATHMÁRI ISTVÁN RÉGI NYELVTANAINK ÉS EGYSÉGESÜLŐ IRODALMI NYELVÜNK A kötet irodalmi nyelvünk kialakulásának igen fontos kezdeti, XVI. századi és az eddig szinte teljesen feltáratlan XVII. századi történetét vizsgálja, mégpedig a nyelvtanoknak a tükrében, amelyek a nyelvi norma létrehozásában mindenkor fontos szerepet játszanak. A szerző sorra veszi Sylvester János, Dévai Biró Mátyás, Szenczi Molnár Albert, Geleji Katona István, Komáromi Csipkés György, Pereszlényi Pál, Kövesdi Pál, Misztótfalusi Kis Miklós és Tsétsi János nyelvtanát, illetőleg ilyen jellegű munkáját, és azt kutatja, hogy — a kérdéses kor társadalmi igényének a hatására is — e tudós nyelvtanírók említett s más jellegű munkáinak a tanúsága szerint a hangtan és a helyesírás, valamint az alaktan területén mely elemek emelkedtek a norma rangjára, és milyen mértékben terjedtek el. Minthogy a tárgyalt két évszázad a magyar nyelvtudomány indulásának az ideje, ez a könyv tanulságos nemcsak az irodalmi nyelv, hanem a helyesírástörténet, a történeti hang- és alaktan, a dialektológia, a stilisztika s utoljára, de nem utolsósorban a nyelvtudománytörténet kutatói számára is, sőt haszonnal forgathatják az irodalom- és történettudomány művelői, sót mindenki, akit nyelvünk és népünk múltja érdekel. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST