Szathmári István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk - Nyelvészeti tanulmányok 11. (Budapest, 1968)

SZATHMÁRI ISTVÁN RÉGI NYELVTANAINK ÉS EGYSÉGESÜLŐ IRODALMI NYELVÜNK A kötet irodalmi nyelvünk kialakulásának igen fontos kez­deti, XVI. századi és az eddig szinte teljesen feltáratlan XVII. századi történetét vizsgálja, mégpedig a nyelvtanoknak a tükrében, amelyek a nyelvi norma létrehozásában minden­kor fontos szerepet játszanak. A szerző sorra veszi Sylvester János, Dévai Biró Mátyás, Szenczi Molnár Albert, Geleji Katona István, Komáromi Csip­kés György, Pereszlényi Pál, Kövesdi Pál, Misztótfalusi Kis Miklós és Tsétsi János nyelv­tanát, illetőleg ilyen jellegű munkáját, és azt kutatja, hogy — a kérdéses kor társadalmi igényének a hatására is — e tudós nyelvtanírók említett s más jellegű munkáinak a tanú­sága szerint a hangtan és a helyesírás, valamint az alaktan területén mely elemek emelked­tek a norma rangjára, és milyen mértékben terjedtek el. Minthogy a tárgyalt két év­század a magyar nyelvtudo­mány indulásának az ideje, ez a könyv tanulságos nemcsak az irodalmi nyelv, hanem a helyes­írástörténet, a történeti hang- és alaktan, a dialektológia, a stilisztika s utoljára, de nem utolsósorban a nyelvtudomány­történet kutatói számára is, sőt haszonnal forgathatják az iro­dalom- és történettudomány művelői, sót mindenki, akit nyelvünk és népünk múltja érdekel. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next