Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után - Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 43. (Budapest, 1968)

SZENDREY ISTVÁN EGY ALFÖLDI URADALOM A TÖRÖK HÓDOLTSÁG UTÁN Szendrey István e munkája az uradalomtörténeti kutatá­sok körébe tartozik. Fontosságát többek között az adhatja, hogy tiszántúli birtok történetét elemezvén, ezzel egy eleddig igen elhanyagolt területről nyújt képet. A keleti országré­szekben fekvő feudális nagybirtokokról a közelmúltig elég ke­veset tudtunk, s ez a tanulmány nemcsak arra mutat rá, hogy hazánk legnagyobb birtokos családja, birtokéhségóben nem elégedett meg a nyugati országrészekben elterülő óriás vagyonával, de azt is bizonyítja, hogy a Tiszántúlnak ezen a hatalmas birtokán a Mária Terézia-féle úrbérrendezés alap­vetően lényeges fordulatot hozott mind a feudális kizsákmá­nyolás, mind a földesúri gazdálkodás tekintetében. Neveze­tesen: az államhatalom szándékaival ellentétben éppen a ki­rályi rendelet előírásai teremtenek lehetőséget a birtokos szá­mára ahhoz, hogy saját kezelésű, majorsági gazdálkodást folytasson és hogy jobbágyai terhelését a maximális szintig fokozza. A munka elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténet ku­tatóit érdekelheti, de figyelmet érdemelhet azok részéről is, akik e terület falvainak történetével óhajtanak foglalkozni.

Next