Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után - Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 43. (Budapest, 1968)
SZENDREY ISTVÁN EGY ALFÖLDI URADALOM A TÖRÖK HÓDOLTSÁG UTÁN Szendrey István e munkája az uradalomtörténeti kutatások körébe tartozik. Fontosságát többek között az adhatja, hogy tiszántúli birtok történetét elemezvén, ezzel egy eleddig igen elhanyagolt területről nyújt képet. A keleti országrészekben fekvő feudális nagybirtokokról a közelmúltig elég keveset tudtunk, s ez a tanulmány nemcsak arra mutat rá, hogy hazánk legnagyobb birtokos családja, birtokéhségóben nem elégedett meg a nyugati országrészekben elterülő óriás vagyonával, de azt is bizonyítja, hogy a Tiszántúlnak ezen a hatalmas birtokán a Mária Terézia-féle úrbérrendezés alapvetően lényeges fordulatot hozott mind a feudális kizsákmányolás, mind a földesúri gazdálkodás tekintetében. Nevezetesen: az államhatalom szándékaival ellentétben éppen a királyi rendelet előírásai teremtenek lehetőséget a birtokos számára ahhoz, hogy saját kezelésű, majorsági gazdálkodást folytasson és hogy jobbágyai terhelését a maximális szintig fokozza. A munka elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténet kutatóit érdekelheti, de figyelmet érdemelhet azok részéről is, akik e terület falvainak történetével óhajtanak foglalkozni.