Szerdahelyi István - Juhász Ildikó (szerk.): Világirodalmi lexikon 15. Taa–tz (Budapest, 1993)
T - Tíutyunnik, Alla Mikolajivna - Tyutyunnik, Fegyir Hrihorovics - Tyutyunnik, Hrihir Mihajlovics - Tzara, Tristan
TZARA cu társaságában, 1912-ben adta ki a Simbolul c. folyóiratot. Itt jelentek meg első versei S. Samyro álnéven. 1914-ben matematika—filozófia szakra iratkozott be. 1915-ben az I. Vineával alapított Chemarea c. lapban kiadott verseit jegyezte először Tristan néven. Román nyelven írt verseit kötetben 1934-ben adták ki Bukarestben, franciául pedig 1965-ben Premiers poémes de Tristan Tzara ('Tristan Tzara első versei') c. jelentek meg. Ezekben már fellelhető a lázadásra való hajlama, szabad asszociációs készsége, de főként J. Laforgue és Ch. Baudelaire hatása. O 1915 őszén a katonai szolgálat elől Zürichbe emigrált, ahol beiratkozott a bölcsészkarra. Kapcsolatba került H. Rali német íróval, aki 1916-ban alapította a Cabaret Voltaire-1; s Tzara hamarosan tevékeny tagja lett a H. Ball, E. Hennings, K. R. Huelsenbeck, H. Arp által képviselt modern művészeti csoportosulásnak. A Cabaret Voltaire estjein román verseiből szavalt, néger dalokat adott elő. 1916. febr. 8-án, a Terasse nevű zürichi kávéházban H. Arp és K. R. Huelsenbeck társaságában „találta meg" a dada szót, egy papírvágó késsel a Larousse szótár találomra felütött lapján; s az új mozgalom felvette a dadaizmus nevet. Á dada szó nyomtatásban először a H. Ball által szerkesztett Cabaret Voltaire c. háromnyelvű irodalmi és művészeti kiadványban jelent meg. A mozgalom elméleti alapjait többek között Tzara nevezetes kiáltványai alapozták meg. Nemzetközi hírnévre tett szert botrányos nyilatkozataival, előadásaival. Ugyanakkor jelentős képzőművészeti előadásokat tartott a kubizmusról, az expresszionizmusról, a néger művészetről, melynek jelentőségét az elsők között hirdette. O 1920 januárjában Párizsba költözött, ahol a Littérature-csoport tagjai, A. Breton, Ph. Soupaultl L. Aragon, G. Ribemont-Dessaignes, P. Eluard messiásként fogadták a hírhedt költőt. Párizsban még zajosabb dada-esteket rendezett. Ezek többségükben a nézők és a közvélemény felháborodását váltották ki. Párizsban adták elő első színműveit, amelyek újszerű, modern színpadi technikát követeltek a lecsupaszított térben, s ahol az ide-oda mozgó szereplők párbeszéde értelmetlen szövegekből állt. Közben összekülönbözött barátaival, pl. A. Bretonnal, aki elvitatta tőle a dadaizmusban játszott szerepét. Tzara szakított vele, s a Littérature-csoporttal is. Ezzel gyakorlatilag 1923-ra a dadaista mozgalom felbomlott, 1925-ben vette felségül Stockholmban Greta Knutsent. A. Loos osztrák műépítész tervei alapján meghökkentően modern stílusú villát építtetett a Montmartre-on, ahol költő-festő feleségével együtt fogadták a kor neves íróit és képzőművészeit, főként a szürrealistákat. O 1923 és 1935 között írt versei és versprózái a szürrealizmus jegyében születtek. Ebben a korszakban életműve jelentős írásokkal gazdagodott, pl. a De nos oiseaux (versek, 1923: Parancs J„ Madarainkról, részletek, AA úr az antifilozófus. Dadaista kiáltványok és válogatott versek 1914—1936, 1992) és az Oú boivent les loups (versek, 1932: uő, Ahol a farkasok isznak, részletek, uo., 1992) c. kötetekben; e költői meditációk középpontjában az emberiség jövője, az „új ember" megközelítése és megfogalmazása állt. Űjra felvette a kapcsolatot Bretonnal és a szürrealistákkal, több írást közölt a Révolution surréaliste c. folyóiratban. Aktív szerepet vállalt L. A ragon és R, Caillois mellett a Fenomenológiai Tanulmányok nevű csoportban, a Forradalmár írók és Művészek Társaságának a munkájában, ill. a spanyol ellenállási mozgalom támogatásában. A háború éveiben Dél-Franciao.ban részt vett a francia ellenállásban, lapokat, folyóiratokat szerkesztett, 1942 1944 között egy Souillac nevű kisvárosban rejtőzött. 1946-ban több hónapos utazást tett Közép- és Kelet-Európa országaiban, köztük Mo.-on is. 1947-ben kapta meg a francia állampolgárságot, ekkor lépett be a Francia Kommunista Pártba. Ebben az évben tartotta nevezetes előadását a Sorbonne-on Le Surréalisme et l'aprés-gue.rre ('A szürrealizmus és a háború utáni időszak") c„ amelyet A. Breton néhány barátjával meg akart zavarni, de a kommunista rendezők elvezették őket, 1956-ban, a forradalom kitörése előtt néhány nappal Mo.-on járt, s elismeréssel szólt a változásokról: „Szinte egy második magyarországi forradalomnak lehet tekinteni" — írta abban az interjúban, melyet a Les Lettres francaises c. kommunista irodalmi folyóirat nem közölt, és amelyet a párizsi magyar sajtó- és dokumentációs iroda adott ki. A mo.-i 1956-ot követő politikai perek ellen azonban ő sem tiltakozott. Eletének utolsó éveit a Villon és Rabelais műveiben fellelhető anagrammák tanulmányozásának szentelte. 1961-ben megkapta a nemzetközi Taormina-díjat. Afrikában több előadást tartott a néger művészetről. O Személyesen ismerte József Attilát (akiről több ízben írt és fordított verseiből is), Illyés Gyulát, Tardos Tibort és másokat. O Nemzetközi hírnevét az 1916 elejétől tartott dada-esteken alapozta meg. K. R. Huelsenbeck, M. Iancu (volt iskolatársa) és Tzara együtt adták elő 1043