Szerdahelyi István - Juhász Ildikó (szerk.): Világirodalmi lexikon 16. U–Vidz (Budapest, 1994)
V - Vallejo, Antonio Buero - Vallejo, Césár
VALLV (1866—1966). Estudios reunidos en conmemoraeión del centenario (1967); A. N. Zahareas—R. Cardona—S. Greenfield (szerk.): Ramón del Valle-Inclán. An Appraisal of His Life and Works (1968); E. S. Speratti-Pinero: De „Sonata de otono" al esperpento. Aspectos del arte de Valle-Inclán (1968); M. Bermejo Marcos: Valle-Inclán: Tntroducción a su obra (1971); A. Zamora Vicente: Valle-Inclán, novelista por entregas (1973); V. Smith: Ramón del Valle-Inclán (1973); E. S. Speratti-Pinero: El ocultismo en Valle-Inclán (1974); A. Risco: El demiurgo y su mundo: Hacia un nuevo enfoque de la obra de Valle-Inclán (1977). Hemrik Magda Vallejo, Antonio Buero: Antonio > Buero Vallejo, Vallejo [váljeho], César (Santiago de Chuco, 1892. márc. 16.—Párizs, 1938. ápr. 15.): perui költő, író. Egy kiugrott spanyol pap és egy perui indián asszony házasságából tizenegyedik gyermekként, az északperui Andok egy 3115 méter magasan fekvő kis falujában született. Középiskolai tanulmányait Víctor nevű testvére segítségével, aki a tamborasi és quiruvilcai bányásztelepülések közelében dolgozott, Huamachuco városában végezte. (Quiruvilca egyébként Quivilca néven szerepel majd 1931-ben írt, úttörő jelentőségű El tungsteno ('A volfrám') c. regényében, amely Peruban először mutatott rá forradalmi indulattal az idegen tőke szerepére és a munkások kizsákmányolására.) Mivel családja nem tudta beíratni a limai orvosi egyetemre, jogi és bölcsészeti tanulmányait Trujillóban kezdte el, a S. Bolivár alapította egyetemen. Bohém életet élt, s házitanítóként, majd tanítóként dolgozott. Megismerkedett az -+aranyszázad spanyol költőinek, főképpen Quevedon&Xí műveivel. Diák verseivel irodalmi díjat nyert. 1917-ben Limába utazott, egy év múlva megjelent első verseskönyve, a Los heraldos negros ('A fekete hírnökök'). 1920-ban hazalátogatott falujába, ahol két helybéli család viszályából csetepaté, majd tűzvész keletkezett. A költőt négy hónapig börtönben tartották, majd a tárgyaláson felmentették. A börtönben egy verseskönyvet és egy prózakötetet írt. A verseskötet (Trilce, a triste 'szomorú' és a dulee 'édes' spanyol szavakból gyártott vallejói szó) 1922-ben jelent meg. Egy év múlva Párizsba utazott, és többé nem tért vissza Peruba. Párizsban is a nyomor és az ismeretlenség jutott osztályrészéül, noha neves spanyol, latin-amerikai és francia kortársai felismerték jelentőségét. Több ízben járt Spanyolo.-ban, 1925 ós 1930 közt belépett a Spanyol Kommunista Pártba. 1930-ban feleségével együtt mint kommunistát kiutasították Eranciao.-ból. Szovjet utazásáról nagy feltűnést keltő riportkönyvben számolt be: Rusia en 1931: reflexiones al pie del Kremlin ('Oroszország 1931-ben: gondolatok a Kreml lábánál'). 1933-ig Spanyolo.-ban élt, ahol újságíróként dolgozott. Barátai közé tartozott F. Garda Lorca, R. Alberti, P. Neruda, P. Picasso. A Franciao.-ban bekövetkezett kormányváltás lehetővé tette, hogy visszatérjen Párizsba. 1937-ben részt vett Spanyolo.-ban a Forradalmi írók Kongresszusán. 1938-ban halálos ágyán, önkívületben, ezekkel a szavakkal búcsúzott: „hamar ...egy kést... megyek Spanyolországba. . ." Posztumusz versei Poemas humános ('Emberi költemények') c. jelentek meg. A kötet záróciklusa: Espaiia, aparta de mi este cáliz ('Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország'). O Vallejo a 20. századi spanyol nyelvű líra egyik legnagyobb alakja volt. Első kötetének versei a R. Dario teremtette modernismo jegyeit viselik magukon, noha J. C. Mariátegui már 1920-ban joggal jelzi, hogy ebben a kötetben is egy nagy költő készülődésének lehetünk tanúi. Egyetemes jelentőségű alkotóvá a perui börtönben írt Trilce verseivel vált. A hagyományos verseléssel szakítva, négy évvel a Szürrealista Kiáltvány előtt megteremtette a latin-amerikai avantgarde remekművét. András L. szerint „olyanok a versei, mintha nem papírról a betűt, hanem a beszélő szájáról a még tüdő-meleg leheletet olvasnánk. Ez az illékony és lebegő, de olykor szinte a trágárságig goromba költészet mintha a mindenkiben szunnyadó, vak szobrászt ébresztené fel, hogy ujjaival tapintsa ki az anyagot és a valóságot." Alaptémája a szenvedés, a halál és a lázadás. A Tiszta szívvel József Attilájának költészetével rokon ez avantgardista szabad versben: Ó, így anyátlan, .szeretőtlen, fájdalomtól kötetlen, hogy guggolva a mélységekbe kapaszkodjak puszta kézzel bogozhatnék csak ina este véda-szálat, véges végem véda-gyapját, sátán cérnáját, a tervrajzot, miszerint két orrcimpám nem egyéb, mint két elütő nyelve egyetlen harangnak. Vehetem szemügyre életemet, vehetem úgy, hogy meg se születtem: nem szabadulok. (Trilce, XXXIII., ford.: Deli 1.) Az Emberi költemények versei megrázó erővel fejezik ki azt az életérzést, amely Euró-347