Szerdahelyi István - Juhász Ildikó (szerk.): Világirodalmi lexikon 17. Vie–Y (Budapest, 1994)
V (folytatás) - Vries, Anne de - Vries, Hendrik de - Vries, Jan de
VRIES mónia iránti vágyát. Későbbi, az aktuálpolitika jegyében született versein, mint a Diamartiría ('Tiltakozás', 1974) nagyobb nyomot hagytak más alkotók, többek között K. Kavafisz művei. Munkásságában jelentős helyet foglalnak el novellái, elbeszélései, útleírásai, kritikái és esszéi. Sokat fordított, főként francia prózaírókat, de József Attilát is. Jelentős műve Nikosz Kazandzákisz. I agónia ke to érgo tu ('Nikosz Kazantzakisz. Küzedelme és munkássága', 1959) c. tanulmánykötete. O Vrettakoszt 1956-ban állami díjjal, 1977-ben a Görög Akadémia díjával tüntették ki. 1992-ben D. Masztrodimítrisz filológus gondozásában reprezentatív tanulmánykötet jelent meg munkásságáról, ami eredetileg a költő nyolcvanadik születésnapjára készült, bár nyilvánosságra hozatalát már nem érhette meg. O Művei még: Apojevmatino iliotropio ('Napraforgó a délutánban', versek, 1976); 0 Promiteasz ('Prométheusz', dráma, 1978); Dhiamartyría ('Vértanúságok', versek, 1991). O Magyarul: 12 vers (Devecseri G., Kövek. Újgörög líra, anto., 1966); 10 vers (uő, Az újgörög irodalom kistükre, 1971); 19 vers (uő, Képes G., Papp A., Tímár Gy., A bolond gránátalmafa, anto., 1984); 4 vers (Papp A., Műhely, 1989, 5.). O írod.: T. Malánosz: Digmatolójio (1962); M. Vitti: I jeniá tu triánda (1977); O. Elítisz: Anihtá hartiá (1987); Mními tou piití Nikifóru Vrettákou (1912- 1991) (1993). Caruha Vangelió Vries [frísz], Anne de (Assen, 1904. máj. 22.—Zeist, 1964. nov. 29.): holland író. 1923-tól 1936-ig tanárként dolgozott, majd első regényének — Rartje (1935: F. Solti Erzsébet, versek: Frank L., Bartje, egy holland fiú története, 1956) - - sikere után végleg az írói pálya mellett döntött. Szinte minden regénye a gyermekek életének és gondolkodásmódjának valósághű ábrázolásával aratott sikert. Számos gyerekkönyvet, tankönyvet, olvasókönyvet írt és az ő gondozásában látott napvilágot egy gyermekbiblia. O Egyéb fő művei: Verhalen uit het land van Bartje ('Elbeszélések Bartje földjéről', 1936); Hilde (1939); Bartje zoekt het geluk ('Bartje a boldogságot keresi', 1939); Reis door de nacht ('Utazás az éjszakában', 1960). Gera Judit Vries [frísz], Hendrik de (eredeti családi név); I. de Getijer (írói név); (Groningen, 1896. aug. 17.—Haren, 1989. nov. 18.): holland költő, festő. Apja ismert nyelvész volt. A groningeni De Ploeg elnevezésű expreszszionista művészcsoport tagja. írt a Het Getij és a De Vrije bladen c. folyóiratokba is. Korai versei az expresszionizmus hatását mutatják. 1923-ban jelent meg Lofzangen ('Dicsőítő ének') c. verseskötete, melyet még bizonyos archaizálás jellemez. Költészetének motívumai az álom, fantazmagóriák, pusztulás. Szimbólumait áthatja a pszichológia és a népi babona. Spanyolo.-i útja nagy hatást gyakorolt rá, élményeit a Geimproviseerd bouquet ('Improvizált csokor', 1937) c. verseskötetben örökítette meg. A könyvet saját illusztrációival látta el. Spanyol népdalokat fordított hollandra — Copla's ('Coplák', 1935). Nergal (1937) és Toovertuin ('Varázskert', 1946) c. kötetei még régi stílusának folytatásai. A ritmus és a rím fontos szerepet játszott költészetében, az I950-es évek experimentális költészetét azonban elutasította. 1976-ban P. C. Hooft-dijdX kapott. O Egyéb fő művei: Atlantische haliadén ('Atlanti balladák', költ.ek, 1937); Vers tegen vers ('Vers vers ellen', esszé, 1949); Ibéria, krans van reisherinneringen ('Ibéria, útiemlékek koszorúja', 1965); Goyescos ('Goya által ihletettek', költ.-ek, 1971, 1986* jav. kiad.); Cantos extraviados ('Elveszett dalok', költ.-ek, spanyolul, 1971); Impulsen ('Impulzusok', 1978). Gyűjt, kiad.: Verzamelde gedichten ('Összegyűjtött versek', 1990). O Magyarul: 2 vers (Dékány K., Holland költők Gortertől napjainkig, 1. köt., 1986). O írod.: G. J. Geers (szerk.): Hendrik de Vries vijftig jaar (1946); J. van der Vegt: Vuur onder de wereld (1980). Keller Anna Vries [frísz], Jan de (Amszterdam, 1890. febr. 11—Utrecht, 1964. júl. 23.): német nyelven is alkotó holland nyelvész, irodalomtörténész, etnográfus. 1926-tól 1944-ig a leideni egyetem tanára volt, 1944-ben a német megszállókkal történt kollaborálása miatt Németo.-ba menekült. 1948-tól 1955-ös nyugalomba vonulásáig egy oostburgi középiskolában tanított. O Jelentős tudományos munkássága a nyelv- és irodalomtudományon kívül a vallástörténetet, mitológiakutatást és a néprajzot is felöleli. O Fő művei: De Germaansche oudheid ('A germán ókor', 1930); Altgermanische Religionsgeschichte ('Ogermán vallástörténet', 2 köt., 1935—1937); Altnordische Literaturgeschichte (Óészaki irodalomtörténet', 2 köt., 1941—1942); Die geistige Welt der Germanen ('A germánok szellemi világa', 1943); Betrachtungen zum Márchen ('Elmélkedések a mese műfajával kapcsolatban', 1954); Kelten und Germanen ('Kelták és germánok', 1960); Forschungsgeschichte der Mythologie ('A mitológiakutatás története', 299