Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (Budapest, 1970)
B - Boskov, Zivojin - Boskovic, Rudjer - Boskovski, Jovan - Bosone da Gubbio; Bosone de'Caffarelli - Bosquet, Alain
- BOSQU volt. Az italianista világszövetség elnöke, a Petrarca műveinek kritikai kiadását gondozó nemzeti bizottság tagja. Irodalomtörténeti munkássága a klasszikusokra irányul, és stilisztikai, formai elemeken keresztül igyekszik földeríteni az írói alkotás értékét. Tanítványaival folytatja a G. Prczzolini kezdeményezte ós 1942-ig eljutott olasz irodalomtörténeti bibliográfiát. O Fő művei: II Decanieron ('A Dekameron', 1929); Petrarca (1946, 1965); Letteratura italiana dell'Ottocento ('A 19. sz. olasz irodalma', 1954); Titanismo e pietá in Giacomo Leopardi ('Titanizmus és alázat Giacomo Leoparclinál', 1957); Realismo romantico ('Romantikus realizmus', 1959); La lirica dei Manzoni ('Manzoni költészete', 1968). Herczeg Gyula BcSkov [boskov], 2ivojin (Törökbecse, 1909. nov. 29. —): szerb irodalomtörténész. A belgrádi egyetemen szerzett tanári diplomát. 1947-től főiskolai tanár, 1963-tól a Maiica Srpska Kézirattárának vezetője. O Főleg a legújabb szerb irodalom irányzatainak kérdéseivel foglalkozik, de jelentősek Njegosvól, L. Lazarevicrő 1, Gliéicről szóló alapos tárgyi ismeretről és elemzőkószségről tanúskodó monográfiái is. O Fő művei: Őlanci iz knjizevnosti ('Irodalmi tanulmányok', 1949); Mladi Ignjatovic ('Az ifjú Ignjatovic', 1966). BoSkovic [boskovity], Rudjer (Dubrovnik, 1711. máj. 18.—Milano, 1787. febr. 13.): horvát tudós, költő és filozófus. Jezsuita volt, római, párizsi, londoni ós milánói főiskolák professzora. Szóles körben ismertek asztronómiai, matematikai és fizikai munkái. Arra a tételre támaszkodva, hogy a világ atomokból áll, megalkotta a természet dinamikus magyarázatáról szóló elméletét, melynek alapján a modern filozófia úttörőjének számít. Mint költő távolról sem ilyen jelentős; kizárólag latin nyelven írt. Alkalmi versein kívül egy didaktikai jellegű költeményt és egy nagyon érdekes, Konstantinápolyból Moszkvába tett utazásáról írt naplót hagyott az utókorra (1784). O Irod.: F. Markovié: Filozofijski rad Rudjera Josipa Boákovica (1888); L. Vojnovic: Rukopisi R. BoSkovica (1911). Milorad fíivanéevic BoSkovski [boskovszki], Jovan (Skopje, 1920. dec. 25. —): macedón író, kritikus, fordító. Több folyóirat ós újság szerkesztőségének tagja, a „Vardar-film" művészeti vezetője, a skopjei Nemzeti Színház igazgatója (1957 — 1964). 1964-től kiadói lektor. A Rastrel ('Kivégzés', 1947) c. műve az első macedón elbeszélés-kötet, a Ljudje i ptici ('Emberek ós madarak', 1955) c. novelláskötetóben a pszicluplógiai analízis módszerével próbálkozik. Általában a klasszikus realizmus epikus formáját műveli. O Egyéb fő művei: Oplemeneta igra ('Nemes játék', színházi jegyzetek, 1957); Solunski atentatori ('Szaloniki merénylők', reg., 1964). Vojislav I. Ilié Bosone da Gubbio [bozone ....]; Bosone de' Gaffarelli (családi nóv); (Gubbio, 13. sz. vége — uo., 1349 után): olasz költő. Művelt literátor, becsült költő, vezető tisztségeket viselt, három ízben is száműzték Gubbióból. A hagyomány szerint, mint gubbiói váriir, nemcsak Manoellót, hanem 1320 táján Dantét is vendégül látta, s itt olvasta volna fel kettejüknek Dante a Paradicsom készülő, új énekeit. O Nevezetes Dante halálára írt szonettje (amelyet Manoelló hoz intézett, amikor az feleségót temette) és 64 terzinából álló költeménye, amelyben összefoglalta a Divina Commediát. O Magyarul: 1 vers (Gábor I., Manoello élete és költészete, 1927); 1 vers (Rónai M. A., Nyolc évszázad olasz költészete, 1957). O Irod.: G. Mazzatinti: Bosone da Gubbio (Studi di filologia romanza, 1884, 2.); L. Modona: Una poesia inedita di Manoello (1885). Rónai Mihály András Bosquet [boszké], Alain (Brüsszel, 1919 —): francia költő, író, kritikus. Egyetemi tanulmányait Brüsszelben végezte, 1943-tól 1945-ig az USA-ban a gaulleista La Voix de la Francé c. lapot szerkesztette. 1951-ig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság berlini tanácsában dolgozott. Első verseskötete, a La Vie est clandestine ('Az élet illegális') 1945-ben jelent meg. Tanulmányai Saint-John Perse (1952), Emily Dickinson (1957), Walt Whitman (1959) ós Pierre Emmanuel (1961) költészetét elemzik. Szóles körű fordítói tevékenységet fejt ki, József Attila, Babits, Szép Ernő, Illyés, Kassák, Füst, Weöres, Zelk, Képes, Rónay, Benjámin, Kormos ós Juhász F. verseit is tolmácsolta. O Egyéb művei: Langue morte ('Holt nyelv', költ.-ek, 1951; Apollinaire-díj); Ni singé ni dieu ('Se majom, se isten', reg., 1953); Bremier Testament ('Első végrendelet', költ.-ek, 1957; Sainte-Beuve-díj); Deuxiéme Testament ('Második végrendelet', költ.-ek, 1959); Verbe et vertige ('Szó és szédület', tan., 1963; részlet, Rónay Gy., A líra ma, anto., 1968); La confession mexicaine ('Mexikói vallomás', reg., 1965). 0 Magvarul móg: 2 vers (Kópés G., Jókly Z., Mai francia költők, 1958); 1 — 1 vers (Jékely Z., Keresztút, 1959); Kormos I., Szerelmes kalendárium, 1962); 1053