Szerdahelyi István (szerk.): Világirodalmi lexikon 1. A–Cal (Budapest, 1970)
B - Bronne, Carlo - Bronnen, Arnolt - Bronner, Franz Xaver
BRQNN elsősorban az érte folytatott harcot látta, azt énekelte meg — nem fogadta el a kommunista párt korabeli szektás kultúrpolitikáját, s nem volt hajlandó száműzni költészetéből a „magánórzéseket". Lírája viszont kót részre szakadt: a harcos versekre, melyekben nagy hatással szól a munkásokhoz ós a munkásokról, s azokra a versekre, melyekben a szépség, jóság, öröm hangjaiba beleszövi a költő magányosság tragédiájának komor lírai szólamait. Broniewski volt az, aki még a háború előestéjén a legvilágosabban kifejezte a lengyel nép később bekövetkezett sorsát, s ugyanakkor harcra hívott a fasiszta barbárság ellen. A háborús évek termése, mely a Bagnet na bronl ('Szuronyt szegezz!', 1943) és a Drzewo rozpaczajece ('Megkeseredő fa', 1945) c. kötetekben látott napvilágot, magán viseli annak bélyegét, hogy Broniewski tétlenségre volt kárhoztatva, a legjobb esetben csak szemlélője lehetett a történelmi eseményeknek. A felszabadulás után megrázó versekkel gyászolta a koncentrációs táborban szerzett betegségben elhunyt feleségót, majd ő is rátért az akkori évek hurráoptimizmusos, építést ünneplő költészetére. Ami azonban másnál frázis volt, az Broniewskinól csupán azt jelentette, hogy költészetének legalapvetőbb jogait visszanyerte. Magánéletének újabb tragikus eseménye, lánya halála ihlette az Anka (1956) köl teményeit. Ezek a kis versek, melyekben az öregedő férfi a megrendítő élmény fényénél összefoglalta életét, a lengyel líra legmaradandóbb remekei közé tartoznak. O Egyéb fŐ művei: Dymy nad miastem ('Füstök a város felett', költ.-ek, 1927); Krzyk ostateczny ('Az utolsó kiáltás', költ.-ek, 1939); Slowo o Stalinie (poéma, 1949: n. n., Ének Sztálinról, részlet, Romániai Magyar Szó, 1951, 1180 ); Mazowsze i inne wiersze ('Mazowsze és más verseli', 1952). O Gyűjt, kiad.: Wiersze i poematy ('Versek és poémák', 1964). O Magyarul még. 20 vers Hajnal A., Lator L., Sebők É. stb., Lengyel költők antológiája, 1951); Válogatott versei (Kerónyi G., Lator L., Illyés Gy. stb., 1954); 7 vers (Szabó L., Örök barátaink, 1958). O Irod.-. R. Matuszewski: O poezji Wladyslawa Broniewskiego (1955); A. Sandauer: Poeci trzech pokolén (1955); Bojtár E.: Wladyslaw Broniewski ós József Attila (Tanulmányok a lengyel—magyar irodalmi kapcsolatok köreiből, 1969). Bojtár Endre Bronne [bronn], Carlo (Liége, 1901. máj. 29.—): francia-belga író. Törvényszéki bíró. Néhány közepes verseskötet után hazájában páratlan népszerűsógro jutott — főként Liege ós a liege-i tartomány 18—19. sz.-i történelmét elemző — esszéivel, kisebb-nagyobb monográfiáival. O Főbb művei: La porté d'exil ('A száműzetés kapuja', tört. esszék, 1937); Joseph Lebeau (életr., 1943); Louis de Geer (életr., 1944); Bélerinages littéraires ('Irodalmi zarándoklatok', esszék, 1944); L'amalgame: la Belgique de 1814 d 1830 ('A keverék: Belgium 1814 és 1930 között', tört. monogr., 1948); Hommes de coeur et femmes de tété ('Nemes lelkű férfiak ós erélyes asszonyok', esszék, 1958). Bernáth István Bronnen, Arnolt (Bécs, 1895. aug. 19.—Berlin, 1959. okt. 12.): osztrák író, újságíró. Áruházi alkalmazott volt Bécsben, majd 1935-től a berlini rádió dramaturgja. Bár a fasiszta Németo.-ban is állást vállalt, és átmenetileg szimpatizált a nemzeti szocializmussal is, írásainak megjelentetését 1937-ben betiltották. Egyre erősebben szembekerült a fasizmussal ós 1943-ban csatlakozott az osztrák ellenállási mozgalomhoz. 1945-től Linzben újságíró, majd 1956-ban Berlinben (NDK) telepedett le, színikritikus volt. O ÉlsŐ drámájának rendezői utasításait B. Brecht írta. Az erőteljes expresszionista drámastílus mellett az emberközpontúság, az apa—fiú ellentót ós az ifjúság körében a brutalitásig fajuló érzékiség jellemzi színpadi műveit. Későbbi munkássága már nem érte el az expresszionista korszak szintjét. Politikai ós emberi tévelygéseiről Arnolt Bronnen gibt zu Protokoll ('Arnolt. Bronnen jegyzőkönyve', 1954) c. önéletrajzi írása meggyőzően ad számot. O Főbb művei: Vatermord ('Apagyilkosság', dráma 1020); Bheinische Bebellen ('Rajnai lázadók', dráma, 1925); Aisopos, sieben Berichte aus Hellas ('Aiszóposz, hót jelentés Hellászból', reg., 1956); Viergespann ('Négyesfogat', vál. drámák, 1958): Tage mit Brecht ('Brechttel töltött napok', visszaemlékezések, 1960). O Magyarul: 1 reg. (n. n., Pesti Napló, 1925, 116 — 127.). O Irod.: F. T. Csokor: Epitaph für Arnolt Bronnen (Wort in der Zeit. 1959, 5 ); J. Rühle: Beispiele der politischen Neurose (Literatur und Revolution, 1960). Mádl Antal Bronner, Franz Xavér (Höchstádt, 1758. dec. 23 —Aarau. 1850. aug. 12): svájci német költő. Téglaégető fia. Egy darabig Ausztriában szerzetes, majd Kazánban tanár 1820-tól Aarau svájci kanton levéltárosa. Idilleket írt ÓB egy kultúrtörténeti szempontból jelentős ön-72 Világirodalmi Lexikon I. 1137